Mutatjuk, hogy Mága Zoltán milyen szerény kis hajlékban tengeti az életét

Úgy tűnik, Magyarországon nagyon megéri komolyzenével foglalkozni – feltéve, ha az ember nem holmi füstös jazzklubokban improvizál, hanem tűpontos érzékkel találja el a kormányzati ízlésvilág és a választási kampányok közös metszetét. Mága Zoltán, a „nemzet hegedűművésze” (és úgy tűnik, a költségvetés legkedvesebb hobbija) az elmúlt négy évben bebizonyította: a tehetség fontos, de egy jó adag közpénz még a legvékonyabb húrt is vastagabban szólaltatja meg.

A milliárdos turné, amiért a torkunk is elszorul
A Telex közérdekű adatigénylése nyomán kiderült, hogy a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) nem fukarkodott: 3,3 milliárd forintot kanyarítottak Mága úr turnéira, külföldi kalandjaira és a kötelező újévi Aréna-bulikra 2022 és 2026 között. Ez az az összeg, amiből egy zenekar valószínűleg a Marsig és vissza is elturnézna, de Mága Zoltánnak ennyi kell ahhoz, hogy a magyar kultúra fényét világgá (vagy legalábbis a hazai sportcsarnokokba) vigye.

És ha ez a pár milliárdos aprópénz nem lett volna elég a hangszer gyantázására, ott van még az a szerény 500 millió forint, ami az NKA-botrány kapcsán bukkan fel. A művész úr szerint ez is a koncertsorozatra ment el. Mert tudjuk: a jó hangzáshoz nemcsak fül kell, hanem félmilliárdos állami hátszél is.

Ahol az aranyvonó megpihen: Szerény hajlék a Hegyvidéken
Persze a folyamatos turnézás után a művész úrnak is kell egy csendes zug, ahová haza gördülhet az autójával, hogy kipihenhesse a közszolgálat fáradalmait és a koncertek zaját. Erre pedig mi sem alkalmasabb, mint egy csöppnyi, visszafogott otthon a 12. kerületben.

Kampány, beszédek és a „szeretet” ereje
Mága Zoltán embersége határtalan: a kampányidőszakban pont azokban a térségekben tartott „ingyenes” koncerteket, ahol a Fidesznek éppen égető szüksége volt egy kis kulturális tuningra. Véletlen lenne? Inkább csak a művészet és a politikai stratégia szerencsés együttállása.

A történet legszebb szála mégis a közmédia szerepvállalása. Az MTVA büszkén jelentette ki, hogy a koncertek sugárzása és a jogok megszerzése „térítésmentes” volt. Micsoda nagylelkűség!

Hogy a közvetítés gyártási költségei – a stáb, a technika, a vágás, a rezsi – mennyi közpénzt emésztettek fel, azt jótékony homály fedi. Olyan ez, mintha valaki azt mondaná: „A belépő ingyen volt a vacsorára, csak a konyha felépítését, a szakácsok bérét és az alapanyagokat kellett kifizetned.”

Ahogy a régi mondás tartja: aki fizeti a zenészt, az rendeli a nótát. Ebben az esetben mi fizettünk, de a nótát a minisztériumban rendelték...