Esterházy Péter emlékezete: A posztmodern mester hagyatéka és újabb kiadások
Bár a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb, nemzetközileg is legelismertebb alakja, Esterházy Péter Kossuth-díjas író 2016 nyarán – tragikusan korán, hasnyálmirigyrákban – elhunyt, szellemi öröksége, irodalmi jelenléte és az általa teremtett, a magyar nyelvet megújító irodalmi hagyomány (az úgynevezett 'Esterházy-szöveguniverzum') a mai napig meghatározó erejű. A posztmodern irodalom zsonglőrje, a történelmi Esterházy-család sarja nemcsak könyveivel, hanem arisztokratikus tartásával, finom iróniájával, a demokrácia és az európai értékek melletti karizmatikus és megalkuvást nem tűrő kiállásával is etalont, afféle morális iránytűt jelentett a hazai értelmiség számára, amelynek hiánya azóta is fájóan érzékelhető a polarizált magyar közéletben.
Az olvasóközönség és az irodalmi szakma érdeklődése a szerző iránt fikarcnyit sem csökkent. A Magvető Kiadó – amely Esterházy életművének hűséges gondozója – folyamatosan, új és gondos szerkesztésben jelenteti meg az író korábbi, klasszikussá vált műveit, egyben tartva és elérhetővé téve az életművet az újabb, fiatalabb olvasógenerációk számára is. Az elmúlt év egyik legnagyobb irodalmi szenzációja a szerző magnum opusának, a magyar történelem és a család legendáriumát enciklopédikus igénnyel, mégis játékosan feldolgozó 'Harmonia Caelestis', valamint az édesapja besúgói múltjával való megrázó szembenézést dokumentáló 'Javított kiadás' új, exkluzív díszkiadása volt, amelyek hetekig újra a sikerlisták élmezőnyében szerepeltek.
A hagyaték feltárása és bemutatása is gőzerővel zajlik. A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) az író családjával és az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárral együttműködésben nagyszabású, interaktív emlékkiállítást szervezett Budapesten, amely nemcsak a könyvekre, hanem a szerző személyes, mindennapi életére is fókuszált. A tárlaton a nagyközönség számára is láthatóvá váltak Esterházy legendás, kézzel írt (sokszor áthúzott, javított, cetlikre vetett) kéziratai, levelezései más írókkal, a család archív fotói, sőt, még a híres, a 'Hasnyálmirigynaplóban' is említett kedvenc töltőtollai és kávéscsészéi is. A kiállítás bebizonyította, hogy az író figurája mennyire szorosan, elválaszthatatlanul összefonódott a szövegeivel.
Esterházy Péter irodalmi hatása – a nyelvi dekonstrukció, az idézetek (vendégszövegek) folyamatos és gátlástalan újrahasznosítása, a magas és a populáris kultúra elemeinek vegyítése, és a történelem szubjektív, ironikus újraírása – kitörölhetetlen nyomot hagyott a kortárs magyar irodalomban. Irodalmi fesztiválokon, kerekasztal-beszélgetéseken (például az Ünnepi Könyvhéten vagy a Margó Fesztiválon) folyamatos vitatéma az irodalmárok és a kritikusok körében, hogy vajon beszélhetünk-e 'Esterházy-iskoláról'. Kortárs szerzők tucatjai – Nádas Pétertől Parti Nagy Lajoson át a legfiatalabb, pályakezdő írógenerációig – hivatkoznak műveikben, esszéikben az ő nyelvi forradalmára, elismerve, hogy ma már szinte lehetetlen a magyar nyelvű prózát úgy művelni, hogy az író ne reflektálna valamilyen módon az Esterházy által kitaposott útra.
De nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi, különösen a német nyelvterületen is folyamatos az érdeklődés. Esterházy Péter a Frankfurti Könyvvásár Békedíjának kitüntetettjeként és a német nyelvű sajtó kedvelt esszéistájaként halála után is a legismertebb, legtöbbet hivatkozott magyar szerző maradt Nyugat-Európában (Nádas Péter és Krasznahorkai László mellett). Regényeit folyamatosan újrafordítják, a 'Harmonia Caelestis' és az 'Egy nő' színpadi adaptációit pedig rendszeresen, sikerrel tűzik műsorra Ausztria és Németország jelentős színházai. Szellemisége, a nyelvbe vetett feltétlen, már-már vallásos hite, és az a gondolat, miszerint 'a nyelv a mi egyetlen igazi hazánk', ma, egy egyre inkább az egyszerűsítő szlogenek és a dezinformáció uralta világban talán fontosabb és aktuálisabb, mint valaha.