Tudjátok, vannak azok a szombat délelőttök, amikor az ember lánya próbálja utolérni magát a házimunkával, miközben a férje a legnagyobb lelki békével a kanapén ülve elmélkedik az univerzum nagy dolgain. Na, ez is egy ilyen napnak indult.
Nehéz idők járnak, kérem szépen az Orbán kormány egykor tündöklő tagjaira, ugyanis egy egészen szívbemarkoló jelenetnek lehettek tanúi a budapesti kisföldalattin utazók.
Nehéz idők járnak, kérem szépen az Orbán kormány egykor tündöklő tagjaira, ugyanis egy egészen szívbemarkoló jelenetnek lehettek tanúi a budapesti kisföldalattin utazók.
Felejtsük el a politikai elemzéseket és a nemzet sorsát aggódva figyelő értelmiségi kerekasztalokat! A magyar belpolitika legégetőbb kérdése jelenleg egy sokkal prózaibb, ám annál húsbavágóbb probléma.
Minden nő arról álmodik, hogy talál egy férfit, aki jóban-rosszban mellette áll, támogatja a legnehezebb időkben, és persze folyamatosan emlékezteti rá: lehetne egy kicsit vékonyabb is.
Lássuk be, mi, egyszerű és irigy halandók mennyire felszínesek vagyunk! Ha meglátunk egy huszonhat éves, dekoratív hölgyet egy nála kerek negyven évvel idősebb, dollármilliókon üldögélő úr oldalán, rögtön a legrosszabbra, valami holmi nevetséges érdekházasságra gondolunk.
Felejtsük el az inflációt, a gazdaságot, vagy a klímaváltozást! A frissen megalakult Országgyűlés végre megadta nekünk azt a horderejű társadalmi kérdést, ami körül valódi, vérre menő nemzeti vitát folytathatunk.
Ismét bebizonyosodott, hogy a hazai politikai diskurzus nem csupán a hétköznapi sárdobálás szintjén mozog, hanem időről időre felülemelkedik, és egyenesen a klasszikus görög drámák, vagy a legfinomabb 19. századi esszéirodalom magasságaiba tör.
Tartsátok a kalapot (és a sörsátrat), mert valami olyasmi közeleg a magyar ugarra, amire senki sem számított: egy hosszú hétvége, amikor nem mossa el az eső a bográcsozást, viszont a sárkányeregetők és a hajlakkgyártók dörzsölhetik a tenyerüket.
Miközben az orosz–ukrán háború frontvonalain több mint négy éve tartanak a kimerítő harcok, a konfliktus dinamikája az elmúlt időszakban drámai fordulatot vett.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi jelentőségű közegészségügyi vészhelyzetnek nyilvánította a Kongói Demokratikus Köztársaságban kirobbant Ebola-járványt. Bár a szervezet hangsúlyozta, hogy a helyzet egyelőre nem meríti ki a pandémiás (világjárvány) vészhelyzet kritériumait, komoly aggodalomra ad okot, hogy a vírus már a szomszédos Ugandába is átterjedt.
A mesterséges intelligencia (MI) ma már nem a jövő ígérete, hanem a mindennapjaink szerves része. A neurológusok és kognitív kutatók kongatják a vészharangot.
A magányos vezetés korábban a szabadság utolsó bástyáinak egyike volt. Az autóban egyedül lehettünk a gondolatainkkal, énekelhettünk a kedvenc zenéinkre, vagy mély, őszinte beszélgetéseket folytathattunk a mellettünk ülővel abban a tudatban, hogy senki sem hallja.
A Star Wars egykor kulturális esemény volt. Amikor megjelent egy új film, a mozik előtt utcahosszúságú sorok kígyóztak, a rajongók pedig éveken át képesek voltak rágódni egy-egy történeti szálon vagy karakter sorsán.
Ha tíz-tizenöt évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy a világ legexkluzívabb divatbemutatóinak kifutóin, a hollywoodi sztárok lábán és a luxusüzletek polcain ortopédiai papucsok, otromba gumiklumpák és vaskos, idomtalan edzőcipők fognak hódítani, valószínűleg kinevettük volna.
Befejeződött a Bécsben megrendezett 70. Eurovíziós Dalfesztivál, amely rendkívül izgalmas és feszült hangulatú döntőt hozott. A dalverseny történetében először Bulgária állhatott fel a képzeletbeli dobogó legfelső fokára, miután képviselőjük, DARA elsöprő győzelmet aratott „Bangaranga” című slágerével.
Tudjátok, vannak azok a szombat délelőttök, amikor az ember lánya próbálja utolérni magát a házimunkával, miközben a férje a legnagyobb lelki békével a kanapén ülve elmélkedik az univerzum nagy dolgain. Na, ez is egy ilyen napnak indult.