Az óriási köztiszteletnek örvendő Sulyok Tamás elárulta, hogy lemond-e a köztársasági elnöki pozícióról
Magyarország fellélegezhet! Sulyok Tamás, a nemzet megingathatatlan bástyája és a Sándor-palota legnépszerűbb lakója az Indexnek adott interjújában nyugtatta meg az érte aggódó, őt rajongásig szerető milliókat: esze ágában sincs lemondani. Bár a Tisza Párt holmi kétharmados többséggel próbálja megzavarni a nemzeti idillt, a köztársasági elnök tisztában van vele, hogy a magyarok valójában nem kormányváltást, hanem még több Sulyok Tamást akarnak.
A puszta létével gyógyítja a nemzetet
Mint az az interjúból kiderült, az államfőnek nem is kell megszakadnia a munkában ahhoz, hogy a nép imádatának tárgya legyen. Elég, ha csak van.
„Az államfő az alkotmányos feladatait végzi, és a létével fejezi ki a nemzet egységét” – fogalmazott Sulyok, teljesen jogosan. Ki ne érezné azt a mindent átjáró nemzeti egységet, ami puszta létezéséből fakad? Érthető hát, hogy soha egyetlen fontos döntését sem bánta meg. Bár elismerte, hogy apróbb, mindennapi kérdésekben talán tévedett már (mondjuk, hogy tejet vagy citromot tegyen-e a teába), azt a monumentális elhatározást, hogy elfogadja a köztársasági elnöki posztot, sosem bánta meg. Hiszen tudta: a magyar embereknek szükségük van rá.
A Gutenberg-galaxis lovagja az „aláírógép” mítosza ellen
Természetesen az interjúban szóba kerültek azok a rosszindulatú, teljességgel alaptalan pletykák is, miszerint ő Orbán Viktor „bábja” vagy „aláírógépe” lett volna, és hogy a kegyelmi botrány megrendítette volna a bizalmat. De Sulyok Tamás elegánsan söpörte le ezeket a vádakat. Ő már az Alkotmánybíróság elnökeként is a népet szolgálta! Amikor jött a felkérés, egyszerűen nem mondhatott nemet a haza hívó szavára.
Az is kiderült, hogy miért nem látjuk őt nap mint nap a Facebookon fürdeni a nép virtuális szeretetében, ugyanis az államfő a Gutenberg-galaxis büszke gyermeke. Bár a modern digitális világban egyébként tökéletesen kiigazodik, a közösségi média felszínes világa egyszerűen nem az ő közege. Sulyok Tamásnak nincs is szüksége múlandó lájkokra vagy virtuális vállveregetésekre, hiszen a nemzet érte repdeső szeretete sokkal nemesebb, teljesen analóg módon, közvetlenül a magyar szívekben él tovább.
Ultimátum? Ugyan már, a nép akaratát nem lehet leváltani!
A legizgalmasabb rész kétségtelenül a Magyar Péterrel – az új, kétharmados miniszterelnökkel – való találkozója volt. A pofátlan politikai valóság megpróbált betörni a Sándor-palotába egy lemondásra felszólító ultimátum és egy május 31-i határidő formájában. De Sulyok Tamás hősiesen ellenállt az agressziónak!
A köztársasági elnök briliáns logikával védte meg a nép jogát ahhoz, hogy továbbra is ő maradjon az államfő. Kikezdhetetlen érvelésének alapja, hogy az Alaptörvény egyszerűen nem ismeri az alkalmatlanság fogalmát: mivel a magyar alkotmányban nem szerepel sem az „alkalmatlanság”, sem a „méltatlanság” kategóriája, így Sulyok Tamás definíció szerint tökéletesen alkalmas és méltó a posztra. Sakk-matt, Magyar Péter! Ráadásul ő mindenki elnöke, és egy aprócska, kétharmados választási győzelem még igazán nem ok arra, hogy a maradék egyharmad (és titkon persze maga a kétharmad is) elveszítse imádott vezetőjét. Ő ugyanis nem csupán a Tisza közösségét, hanem a teljes, oszthatatlan nemzeti egységet képviseli. Ezt az idillt koronázza meg a „mozdulatlan elnök” magasztos eszménye. Sólyom Lászlót idézve tisztázta, hogy az ideális államfő sziklaszilárd és mozdulatlan, Sulyok Tamás pedig olyannyira tökélyre fejlesztette ezt az állapotot, hogy még egy országos kormányváltás és egy konkrét, asztalra csapott ultimátum sem bírja kimozdítani a Sándor-palota bársonyszékéből.
Magyarország polgárai tehát nyugodtan alhatnak. Bár a világ változik, kormányok jönnek-mennek, diktatúrák omlanak le és épülnek fel, egy dolog örök és elpusztíthatatlan: Sulyok Tamás ragaszkodása a Sándor-palotához és az Alaptörvényhez. Nincs az a jogi indok, ami elszakíthatná őt a rajongó magyaroktól.
