Orosz-ukrán háború: Kimerülő frontvonalak és ukrán fegyverkérelmek
Több mint kétévnyi pusztító fegyveres konfliktus után az orosz-ukrán háború egy kimerítő és brutális felőrlő háborúvá (attrition warfare) alakult át. A frontvonalak az elmúlt hónapokban alig mozdultak el, miután Ukrajna sokat várt nyári ellentámadása nem hozta meg a remélt átütő sikereket a sűrűn aláaknázott és megerősített orosz védelmi vonalakkal szemben. Bár az ukrán erők hősies küzdelmet folytatnak, az orosz hadsereg jelentős veszteségek árán ugyan, de képes volt kisebb taktikai győzelmeket aratni, mint például a stratégiai jelentőségű donyecki város, Avdiivka elfoglalása. A harctéri kezdeményezés jelenleg Oroszország kezében van, amely folyamatos nyomás alatt tartja az ukrán védőket a több ezer kilométeres arcvonal mentén.
Ukrajna legsúlyosabb és legégetőbb problémája jelenleg a kritikus lőszerhiány, különösen a 155 milliméteres tüzérségi gránátok és a modern légvédelmi rakéták tekintetében. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és az ukrán hadvezetés folyamatosan vészjelzéseket küld a nyugati szövetségeseknek: a fronton harcoló alakulatok kénytelenek szigorúan beosztani a lőszert, miközben az orosz tüzérség többszörös túlerőben van. A helyzetet drámaian súlyosbította, hogy az Egyesült Államok kongresszusában hónapokig belpolitikai csatározások áldozata lett a mintegy 60 milliárd dolláros, Ukrajnának szánt létfontosságú katonai segélycsomag elfogadása, ami közvetlenül éreztette hatását a csatatéren.
Az amerikai késlekedés miatt Európára egyre nagyobb teher és felelősség hárul Ukrajna támogatásában. Emmanuel Macron francia elnök egy februári csúcstalálkozón felkavarta az állóvizet azzal a kijelentésével, miszerint hosszú távon nem szabad kizárni nyugati szárazföldi csapatok Ukrajnába küldésének lehetőségét sem, hogy megakadályozzák az orosz győzelmet. A kijelentés heves diplomáciai vitákat váltott ki a NATO-n belül: míg a balti államok nyitottak lennének a gondolatra, Olaf Scholz német kancellár és a washingtoni vezetés határozottan elzárkózott az ötlettől, tartva egy harmadik világháború kirobbanásától. Németország ugyanakkor továbbra is vonakodik átadni a nagy hatótávolságú Taurus cirkálórakétákat Kijevnek.
Miközben a szárazföldi hadműveletek lelassultak, Ukrajna egyre nagyobb hangsúlyt fektet az aszimmetrikus hadviselésre és a mélységi csapásmérésekre. Saját fejlesztésű, nagy hatótávolságú kamikaze drónok segítségével az ukrán hírszerzés (GUR) sikeres és pusztító támadásokat hajtott végre oroszországi olajfinomítók, katonai repülőterek és logisztikai központok ellen, mélyen a frontvonal mögött. Ezek a csapások komoly zavarokat okoznak az orosz hadigépezet üzemanyag-ellátásában és jelentős gazdasági károkat okoznak Moszkvának, bizonyítva az ukrán haditechnikai innováció hatékonyságát.
Vlagyimir Putyin orosz elnök a gondosan megrendezett oroszországi választásokon aratott papírforma-győzelme után megerősítette hatalmát, és eltökélt a háború folytatása mellett. Bár az orosz diplomácia időnként hangoztatja a béketárgyalásokra való nyitottságát, ezeket a jelenlegi katonai 'realitások' (vagyis az elfoglalt ukrán területek megtartása) elismeréséhez kötik, ami Kijev számára teljesen elfogadhatatlan. A szakértők szerint a háború kimenetele a 2024-es évben dőlhet el, és egyre inkább azon múlik, hogy a nyugati szövetségesek képesek-e felpörgetni a hadiipari termelésüket, és hosszú távon is biztosítani tudják-e Ukrajna túléléséhez szükséges katonai és pénzügyi forrásokat.