Gázai háború: Elmélyülő humanitárius válság és a nemzetközi nyomás
Az október 7-i, több mint 1200 izraeli halálos áldozatot követelő példátlan Hamász-terrortámadás után kirobbant Gázai háború továbbra is teljes intenzitással zajlik. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) módszeresen nyomulnak előre a sűrűn lakott enklávéban, föld alatti alagútrendszereket semmisítve meg és a terrorszervezet vezetőire vadászva. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök határozottan leszögezte, hogy a háború addig nem ér véget, amíg a Hamászt katonailag és politikailag is meg nem semmisítik, és az összes elrabolt izraeli túszt biztonságban haza nem juttatják. Ennek elérése érdekében az IDF bejelentette, hogy felkészült egy átfogó szárazföldi offenzívára a déli Rafah városa ellen is, amelyet a Hamász utolsó jelentős bástyájának tartanak.
A rafahi offenzíva terve azonban hatalmas riadalmat és nemzetközi tiltakozást váltott ki. A háború kezdete óta ugyanis több mint egymillió palesztin civil menekült a Gázai övezet északi és középső részeiről az egyiptomi határ mentén fekvő városba, menedéket keresve a folyamatos légicsapások elől. Az ENSZ, az Európai Unió, sőt még Izrael legfőbb szövetségese, az Egyesült Államok is arra figyelmeztetett, hogy egy nagy volumenű katonai művelet a túlzsúfolt Rafahban katasztrofális, beláthatatlan következményekkel és hatalmas civil áldozatokkal járna. Joe Biden elnök kormánya egyenesen 'vörös vonalnak' nevezte a civilek kimenekítése nélküli inváziót.
A Gázai övezetben uralkodó humanitárius helyzet eközben apokaliptikus méreteket öltött. A segélyszervezetek és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentései szerint az északi területeken a lakosság már az éhínség küszöbén áll, az ivóvíz, a gyógyszerek és az alapvető élelmiszerek hiánya mindennapos. A szárazföldi segélyszállítmányok bejutása akadozik az ellenőrzőpontok szigorúsága és a harci cselekmények miatt. Válaszul több nyugati ország, élükön az Egyesült Államokkal, Franciaországgal és Jordániával, katonai repülőgépekről kezdett élelmiszer- és segélycsomagokat ledobni a rászorulóknak, míg az amerikai hadsereg egy ideiglenes tengeri kikötő megépítésén is dolgozik a partoknál a humanitárius szállítmányok felgyorsítása érdekében.
Dohában (Katar), Kairóban és Párizsban hónapok óta folyamatosak, ám eddig sikertelenek a nemzetközi (amerikai, egyiptomi és katari) közvetítéssel zajló titkos diplomáciai tárgyalások a szembenálló felek között. A cél egy több hetes ideiglenes humanitárius tűzszünet elérése, amelynek keretében a Hamász szabadon engedné a még fogságban tartott túszokat, cserébe palesztin foglyok izraeli börtönökből való elengedéséért és a Gázába irányuló segélyszállítmányok drasztikus növeléséért. Az álláspontok azonban rendkívül távol állnak egymástól: a Hamász a háború teljes és végleges lezárását követeli a túszokért cserébe, amit az izraeli kormány határozottan elutasít.
A háború eszkalációjának veszélye a tágabb Közel-Keleten továbbra is fenyegető valóság. A libanoni Hezbollah milícia folyamatos rakétatámadásokkal tartja nyomás alatt Izrael északi határvidékét, ami százezrek evakuálását tette szükségessé. Eközben az Irán által támogatott jemeni húszi lázadók a szolidaritás jeleként hónapok óta támadják a Vörös-tengeren áthaladó nemzetközi kereskedelmi hajókat, ami komoly zavarokat okoz a globális ellátási láncokban és drágítja a tengeri szállítmányozást. Bár az USA és az Egyesült Királyság célzott légicsapásokkal válaszolt a húszik bázisaira, a támadásokat nem sikerült teljesen megállítani, így a térség puskaporos hordó marad a belátható jövőben.