Gazdatüntetések bénítják meg Európa nagyvárosait és autópályáit
Az elmúlt hónapokban soha nem látott méretű, összehangolt és dühös gazdatüntetések hulláma söpört végig az Európai Unión. Spanyolországtól Franciaországon és Németországon át egészen Lengyelországig és Romániáig, mezőgazdasági termelők tízezrei vonultak az utcákra nehézgépeikkel. Traktorok százai bénították meg a forgalmat az autópályákon, blokád alá vették a nagyvárosok bekötőútjait, trágyát borítottak a kormányzati épületek elé, sőt, még a brüsszeli Európai Parlament épületénél is összecsaptak a rendőrökkel, tüzeket gyújtva az uniós negyed szívében. Az elkeseredett akciók egyértelmű jelzést küldtek: az európai agrárszektor tűréshatára végleg betelt.
A gazdák elégedetlenségének gyökerei mélyek és sokrétűek, de a legtöbb országban a brüsszeli bürokrácia és az európai Zöld Megállapodás (Green Deal) szigorú előírásai jelentik a közös nevezőt. A termelők szerint az olyan kötelező intézkedések, mint a növényvédő szerek használatának drasztikus csökkentése, a termőföldek egy részének kötelező pihentetése (ugaroltatása), valamint az állatjóléti előírások szigorítása fenntarthatatlan adminisztratív és anyagi terhet rónak rájuk. Úgy érzik, a politikusok az íróasztal mögül, a gyakorlati realitásokat figyelmen kívül hagyva próbálják rájuk kényszeríteni a zöld átállás teljes költségét, miközben a felvásárlási árak nem követik a megnövekedett termelési költségeket.
Közép- és Kelet-Európában, különösen Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon a helyzetet egy másik, akut probléma is súlyosbítja: az ukrán mezőgazdasági termékek vámmentes behozatala. Az EU a háború kitörése után szolidaritásból törölte el az ukrán importvámokat, azonban a hatalmas mennyiségű, az uniós előírásoknál jóval olcsóbban és lazább szabályozás mellett előállított ukrán gabona, baromfi és cukor elárasztotta a környező országok piacait. Ez drasztikusan lenyomta a hazai termények árát, a csőd szélére sodorva a helyi gazdákat, akik szerint ez tisztességtelen verseny, és az EU cserbenhagyta saját termelőit egy külső állam kedvéért.
A példátlan nyomásgyakorlás hatására a politikai elit hátrálni kényszerült, különösen a közeledő, sorsdöntő júniusi európai parlamenti választások árnyékában. Emmanuel Macron francia elnök és Gabriel Attal miniszterelnök gyorsított segélycsomagokat és a bürokrácia csökkentését ígérték a francia gazdáknak, míg a német kormány részlegesen visszavonta az agrárdízel támogatásának tervezett megvonását. Brüsszelben Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke is komoly engedményeket tett: bejelentette a sokat vitatott növényvédőszer-csökkentési törvényjavaslat végleges visszavonását, és enyhítéseket javasolt a földek pihentetésére vonatkozó szabályokban is.
A mezőgazdasági szektor érdekképviseletei azonban óvatosan és sokszor kritikusan fogadták a politikai engedményeket. Véleményük szerint ezek csupán sebtapaszok egy vérző seben, amelyek a választások előtti tűzoltást szolgálják, de nem oldják meg az európai agrárium strukturális és jövedelmezőségi válságát. A szakszervezetek továbbra is követelik a szabadkereskedelmi egyezmények (például a dél-amerikai Mercosur-országokkal kötött paktum) újratárgyalását, amelyek szerintük 'olcsó és rossz minőségű' élelmiszerekkel árasztanák el a kontinenst. Ha nem születik hosszú távú, átfogó kompromisszum, a gazdák figyelmeztettek, hogy a traktorok bármikor visszatérhetnek az európai nagyvárosok utcáira.