Elon Musk és a SpaceX: Sikeres Starship tesztrepülés nyitja meg az utat a Hold és a Mars felé
A dél-texasi Boca Chica partjainál fekvő Starbase űrkomplexumból sikeresen felemelkedett a SpaceX harmadik integrált Starship rakétája, és ezzel egy új fejezetet nyitott az űrkutatás történetében. A lenyűgöző, 120 méter magas és rozsdamentes acélból készült monstrum – amely egy Super Heavy nevű hordozófokozatból és magából a Starship űrhajóból áll – a világ valaha épített legerősebb űrrepülőgépe. A harmadik tesztrepülés (IFT-3) hatalmas minőségi ugrást jelentett az előző, robbanásokkal végződő kísérletekhez képest: mind a 33 Raptor hajtómű hibátlanul működött a felszállás során, és az űrhajó sikeresen elvált a gyorsítófokozattól a rendkívül komplex, úgynevezett 'forró fokozatleválás' (hot-staging) manőver során.
A küldetés legfontosabb mérföldköveként a Starship sikeresen elérte az előre tervezett orbitális sebességet és pályát, mintegy 230 kilométeres magasságban szelve át az űr vákuumát. A csaknem egyórás űrbéli repülés során a SpaceX mérnökei számos kritikus technológiai demonstrációt hajtottak végre: tesztelték a teherajtó (payload door) nyitását és zárását a vákuumban, ami a jövőbeli Starlink műholdak pályára állításához szükséges, valamint sikeresen végrehajtottak egy üzemanyag-áttöltési demonstrációt a tartályok között. Ez utóbbi manőver elengedhetetlen feltétele annak, hogy a jövőben a Föld körüli pályán 'tankolhassák meg' az űrhajókat a Holdra vagy a Marsra tartó hosszú utak előtt.
Bár a küldetés vége nem volt teljesen hibátlan – a légkörbe való visszatérés során a Starship kamerái élőben közvetítették, ahogy a plazmafal körbeveszi a hajót, de a jármű végül irányítási problémák miatt darabokra szakadt az Indiai-óceán felett, és a Super Heavy gyorsítófokozat is a vártnál keményebben csapódott a tengerbe a tervezett puha landolás helyett –, a SpaceX és Elon Musk vezérigazgató hatalmas sikerként értékelte a tesztet. A vállalat filozófiája az iteratív, gyors prototípus-készítésen és a határok 'robbantásig' tartó feszegetésén alapul. Számukra minden megsemmisült tesztjármű felbecsülhetetlen értékű telemetriai adatokat szolgáltat a következő, már továbbfejlesztett verzió megépítéséhez.
A Starship sikeres működése nemcsak Elon Musk Mars-kolonizációs álmai miatt létfontosságú, hanem a NASA számára is kritikus prioritás. Az amerikai űrügynökség ugyanis a Starship speciálisan módosított, holdi leszállóegység verzióját (HLS) választotta ki az Artemis III misszióhoz, amely több mint 50 év után ismét amerikai űrhajósokat – köztük az első nőt – fog a Hold felszínére juttatni a tervek szerint az évtized második felében. A NASA vezetői gratuláltak a SpaceX-nek a sikeres teszthez, kiemelve, hogy a magánszektor innovációja elengedhetetlen az amerikai űrprogram ambiciózus céljainak eléréséhez.
A SpaceX gyártósorain Boca Chicában már gőzerővel folyik a negyedik és ötödik Starship prototípusok összeszerelése. A Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) rutinszerű vizsgálatának lezárulta után a következő tesztrepülésre várhatóan már csak hónapokat kell várni. Elon Musk végső víziója egy teljesen és gyorsan újrahasznosítható (rapidly reusable) indítórendszer létrehozása, amely a repülőgépekhez hasonlóan működne. Ha ez megvalósul, az az űrbe juttatott teher kilogrammonkénti költségét a töredékére csökkentené, ami szó szerint megnyitná a világűrt a tömeges ipari hasznosítás, a nagyszabású kutatóállomások és végső soron a többbolygós emberi civilizáció előtt.