Klímaváltozás: Apokaliptikus hőmérsékleti rekordok és extrém időjárási jelenségek dőltek meg
A globális klímakutatás egyik legfontosabb intézménye, az Európai Unió által finanszírozott Copernicus Klímaváltozási Szolgálat drámai és megkérdőjelezhetetlen jelentést tett közzé bolygónk állapotáról. A műholdas és földi mérőállomások adatainak aggregálása egyértelműen bizonyította, hogy az elmúlt naptári év volt a legmelegebb a rendszeres meteorológiai feljegyzések 1850-es kezdete óta. Sőt, ami a tudósokat a leginkább aggasztja: egy teljes tizenkét hónapos gördülő időszakban a Föld átlaghőmérséklete először haladta meg tartósan az 1,5 Celsius-fokos kritikus határt az iparosodás előtti (1850–1900) átlaghoz képest. Bár ez még nem jelenti a 2015-ös Párizsi Klímaegyezmény céljának végleges elbukását (amely több évtizedes átlagra vonatkozik), a riasztó trend egyértelműen a klímarendszer veszélyes destabilizálódását mutatja.
A példátlan globális felmelegedést egy 'tökéletes vihar' hozta létre: a fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) elégetéséből származó, folyamatosan halmozódó antropogén üvegházhatású gázok (szén-dioxid, metán) kibocsátása mellett a Csendes-óceán trópusi térségében kialakult erős El Niño időjárási jelenség is jelentősen felerősítette a hőmérsékleti anomáliákat. A felmelegedés nemcsak a szárazföldeken, hanem a világóceánokban is brutális méreteket öltött. Az óceánok globális átlagos felszíni hőmérséklete hónapokon át abszolút rekordokat döntött, helyenként a 21 fokot is meghaladva. Ez a tengeri hőhullám (marine heatwave) katasztrofális következményekkel jár a tengeri ökoszisztémákra, a trópusi korallzátonyok tömeges fehéredését és pusztulását okozva, például az ausztrál Nagy-korallzátony esetében.
Az emelkedő hőmérséklet drámai és közvetlen formában, extrém időjárási események sorozatán keresztül éreztette hatását a világ szinte minden kontinensén. Észak-Amerikában és Európa déli részén (Görögország, Spanyolország, Olaszország) soha nem látott intenzitású erdőtüzek pusztítottak, amelyek nemcsak hatalmas természeti és vagyoni károkat okoztak, de sűrű füstbe és szmogba borítottak nagyvárosokat, köztük New Yorkot is. Dél-Amerikában és Afrika szarván pusztító, több évig tartó aszályok veszélyeztetik a mezőgazdasági termelést és milliók élelmezésbiztonságát. Ázsia egyes részein, például Dubajban és Kínában, a tartós szárazságot hirtelen lezúduló, történelmi léptékű, villámárvizeket okozó monszunesők és trópusi ciklonok követték, városokat mosva el a térképről.
A dubaji COP28 ENSZ klímacsúcson a nemzetközi közösség delegáltjai hosszas, hajnalba nyúló és sokszor indulatos viták után egy olyan történelmi, bár sokak szerint túl gyenge kompromisszumos zárónyilatkozatot fogadtak el, amely először mondja ki nyíltan a fosszilis energiahordozóktól való 'fokozatos elmozdulás' (transitioning away) szükségességét a globális energiarendszerekben. A megállapodás célja, hogy 2050-re elérjék a globális nettó nulla (net-zero) kibocsátást. Az éghajlatvédelmi aktivisták és a legsebezhetőbb, tengerszint-emelkedés által fenyegetett kis szigetállamok (AOSIS) képviselői azonban kiábrándítónak nevezték az eredményt, mivel a szövegezés túl sok kiskaput hagyott a kőolaj- és gázipari lobbinak, és nem tartalmazta a fosszilis tüzelőanyagok egyértelmű kivezetését (phase-out).
A riasztó jelentések és a politikai huzavona árnyékában a reményt leginkább a technológiai átállás felgyorsulása jelenti. A megújuló energiaforrások (nap- és szélenergia) kapacitásának bővülése világszerte minden eddigi rekordot megdöntött, köszönhetően a technológia drasztikus áresésének és a jelentős állami támogatásoknak, mint amilyen az amerikai inflációcsökkentési törvény (IRA) vagy az európai REPowerEU terv. Az elektromos járművek globális eladásai is exponenciálisan nőnek, Kína vezetésével. A klímatudósok egyöntetű véleménye szerint a technológiai és pénzügyi eszközök már rendelkezésre állnak az átálláshoz, a kérdés csupán a politikai akarat és a cselekvés sebessége: az évtized hátralévő részében a kibocsátások radikális, legalább 40 százalékos csökkentésére van szükség a legrosszabb, irreverzibilis klíma-forgatókönyvek elkerüléséhez.