Karsai Dániel küzdelme a méltósággal befejezett életért: Az 'Egy tökéletes nap' a színpadon
A magyar társadalmat az elmúlt év során egy olyan emberi dráma és jogi küzdelem tartja lázban és kényszeríti mély morális önvizsgálatra, amire korábban nem volt példa. Dr. Karsai Dániel 46 éves alkotmányjogász, aki korábban sikeresen képviselt magyar állampolgárokat a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB), 2022 nyarán szembesült az orvostudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan és halálos diagnózissal: az ALS (amiotrófiás laterálszklerózis) nevű idegrendszeri betegséggel. A kór, amelyben a világhírű fizikus, Stephen Hawking is szenvedett, az izmokat mozgató idegsejtek folyamatos pusztulásával jár, ami a mozgásképesség, a beszéd, majd a nyelés és végül a légzés teljes leállásához vezet, miközben a beteg szellemi képességei teljesen épek maradnak.
Karsai Dániel nem törődött bele a teljes fizikai leépülésbe és a passzív áldozati szerepbe. Jogi tudását fegyverként használva beperelte a magyar államot Strasbourgban. Célja, hogy a bíróság mondja ki: a magyar állam megsérti az alapvető emberi jogait (a magánszférához és a kínzás elkerüléséhez való jogot) azzal, hogy az érvényes büntetőjogi szabályozás értelmében a gyógyíthatatlan, halálos betegségben szenvedő, cselekvőképes magyar állampolgárok számára tilos az aktív eutanázia, sőt, ha valaki külföldön (például Svájcban) asszisztált öngyilkosságban segédkezik nekik, azt a magyar állam börtönbüntetéssel sújthatja. Karsai a perrel azt szeretné elérni, hogy ő és sorstársai szabadon, méltósággal, emberhez méltó körülmények között dönthessenek a saját életük, a szenvedésük befejezéséről.
Ez a megrendítő személyes és jogi küzdelem ihlette meg a magyar színházi alkotókat is. A budapesti Hatszín Teátrumban 'Egy tökéletes nap' címmel mutatták be azt a szívbemarkoló, dokumentarista elemekkel átszőtt előadást, amely Karsai Dániel betegségének történetét dolgozza fel. A darabot Szenteczki Zita rendezte, a szövegkönyvet pedig Bíró Bence drámaíró írta, de magát az alkotmányjogászt, Karsai Dánielt is társíróként tüntetik fel, hiszen az előadás alapját az ő személyes, nyilvános Facebook-bejegyzései, naplótöredékei, a betegséggel kapcsolatos legintimebb gondolatai és a strasbourgi bírósági beadványai alkotják.
A főszerepet, az egyre romló fizikai állapotú, de szellemileg pengeéles, a sorsával bátran szembenéző Dánielt Vizi Dávid formálta meg döbbenetes hitelességgel. A színész nem a betegség testi tüneteinek naturális imitálására helyezte a hangsúlyt, hanem a karakter belső küzdelmére, a kiszolgáltatottság érzésére, a rettegésre, és arra a fanyar, szarkasztikus fekete humorra, amellyel Karsai próbálja túlélni a mindennapokat. Az előadás nem ítélkezik az eutanázia komplex etikai, vallási és jogi dilemmáiban (megszólaltatva pro és kontra érveket is az orvosok, papok és jogászok szájából), de kendőzetlenül szembesíti a nézőt a haldoklás, a szenvedés és az emberi méltóság elvesztésének legnyersebb, legfájdalmasabb valóságával, ledöntve a halállal kapcsolatos társadalmi tabukat.
A bemutató estéje a budapesti színházi élet egyik legfelkavaróbb és legemlékezetesebb pillanata volt. Karsai Dániel, aki ekkor már kerekesszékhez kötve, rendkívül nehezen kommunikálva élt, személyesen is jelen volt a premieren a nézőtéren. Az előadás végén a mélyen megrendült, könnyekig hatódott, sokszor nyíltan zokogó közönség percekig tartó, egy emberként felállva zúgó vastapssal köszöntötte a színészeket és a nézőtéren helyet foglaló alkotmányjogászt, elismerve azt a hihetetlen emberi bátorságot és tartást, amellyel a saját tragédiájából kiindulva próbál egy sokkal szélesebb, társadalmi szintű párbeszédet és jogi változást elindítani a méltóságos életvégi döntések magyarországi helyzetéről.