A gyanútlan rendőr belesétált a kislány csapdájába
Mesélhetnék arról, hogy a kislányom milyen földöntúlian édes, amikor alszik. Olyankor úgy fest, mint egy reneszánsz festményről lelépett kis angyal a szőke fürtjeivel és a békésen szuszogó pofijával. De lássuk be, sokkal szórakoztatóbb – és számomra lényegesen traumatikusabb – arról beszélni, milyen, amikor ébren van. Mert ha annak a gyereknek a szája egyszer beindul, nincs az a nemzetközi egyezmény, ami megállítsa. Ő nem egyszerűen beszédes, ő egy hangosbemondó, ami folyamatosan és a lehető legváratlanabb pillanatokban sugározza a legféltettebb családi titkainkat a gyanútlan nagyvilágba.
Hányszor hozott már minket olyan helyzetbe, hogy legszívesebben nem is a föld alá süllyedtem volna, hanem egyenesen a Föld magjáig ástam volna magam? Már régen felhagytam a strigulázással. Ott volt például az a bizonyos eset a bankban, ami miatt azóta is egy másik kerületbe járok ügyet intézni. A teremben az a fajta feszült, áhítatos csend uralkodott, mint egy katedrálisban, csak a klíma zúgott és a billentyűzetek kattogtak. Mindenki a sorszámát szorongatva meredt maga elé, amikor a lányom megunta a várakozást. Odasétált a tekintélyt parancsoló, kétméteres biztonsági őrhöz, ráemelte hatalmas, kék szemeit, és tiszta, az egész termen végigcsengő hangon megkérdezte:
– Tessék mondani, a bankban is van olyan titkos cipősdoboz az ágy alatt, amiben apuci a pénzt gyűjti, mert anyuci sokat költ?
Vagy említhetném a múlt heti szombati nagybevásárlást, ami önmagában is egy túlélőtúra. Végtelennek tűnő sorban álltunk a kasszánál, mindenki fáradt volt és nyűgös. Közvetlenül előttünk egy jól szituált, elegáns idős hölgy pakolta fel komótosan az árut a futószalagra. A lányom egyszer csak megpördült, rámutatott a néni által a szalagra tett prémium kategóriás, kamillás, négyrétegű vécépapírra, és fennhangon, mintha egy sportközvetítést vezetne, felkiáltott:
– Apu, nézd! A néni is olyat vesz, ami puhább! Biztos neki is annyira érzékeny a feneke, mint neked!
Mondanom sem kell, a sorban állók kórusban törtek ki valami fuldokló, visszafojtott röhögésben. Az én arcom pedig abban a másodpercben felvette egy érett paradicsom színét.
De mindez csak apró bemelegítés volt a tegnapi produkciójához képest, ami kétségkívül a karrierje csúcspontja. Kimentünk a parkba. Csodás idő volt, a nap melegen sütött, a madarak csicseregtek, és én végre elhittem, hogy kapok három percet az élettől. Hátradőltem a padon, behunytam a szemem, és megpróbáltam egy kicsit relaxálni, miközben a kislányom a közelemben faleveleket gyűjtött.
De a gyanús csend sosem tart sokáig. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy a sétányon egy talpig egyenruhás, komoly ábrázatú rendőr járőrözik. A kislányom szemei úgy villantak fel, mint a reflektor. Szinte lassított felvételként láttam, ahogy eldobja a leveleket, és megindul felé. Mielőtt akár csak a neve első szótagját kiálthattam volna, már ott is termett mellette. Tudtam, éreztem a zsigereimben, hogy ebből egy újabb katasztrófa lesz, de a távolság miatt esélyem sem volt közbeavatkozni. Csak ültem, és vártam a becsapódást.
– Bácsi, mondjak egy nagyon jó rendőrviccet? – csilingelt a hangja.
A rendőr, aki láthatóan egyáltalán nem volt felkészülve egy ilyen utcai rajtaütésre, meglepetten megállt. Végignézett a csöppnyi lányon, majd leereszkedett hozzá, hogy egy magasságban legyenek.
– Figyelmeztetlek, kishölgy, hogy én is rendőr vagyok! – mondta komoly, bár a bajsza alatt már kissé mosolygós arccal.
A szívem egy ütemet kihagyott. Na, ennyi volt, gondoltam. Hivatalos személy elleni tiszteletlenség. Minket innen szirénázva, bilincsben fognak elvinni.
A kislányom ránézett a rendőrre azzal a tipikus, mindent tudó, huncut tekintetével, barátságosan megveregette a férfi egyenruhás vállát, és csak annyit mondott:
– Tudom, de ne tessék emiatt aggódni... majd jó lassan mondom!
Egy másodpercig olyan csend lett a parkban, mintha megállt volna az idő. A rendőr arca megrezdült, egy pillanatra teljesen lefagyott, aztán akkorát nevetett, hogy a közeli fáról ijedten rebbent fel egy csapat veréb. Úgy hahotázott, hogy a könnye is kicsordult.
