Az "Arany Fácán" söröző a falu szívében pontosan úgy festett, mint bármelyik tisztességes, sokat látott vidéki kocsma egy álmos, eseménytelen őszi hétköznap estén.
Dr. Bánki Klára, a Rózsadomb egyik legkeresettebb, és ehhez mérten legdrágább pszichiátere úgy hitte, a huszonöt éves praxisa alatt már mindent látott.
A szülői lét egyik legmisztikusabb, egyben leginkább idegőrlő szakasza az, amikor a gyermekünk, akit nem is olyan régen még mi tanítottunk meg arra, hogy a kocka a szögletes lyukba, a gömb pedig a kerek lyukba való, hirtelen átalakul egy autonóm, öntörvényű, biológiailag és logikailag is megmagyarázhatatlan lénnyé: egy tinédzserré.
A szülőség egy csodálatos, misztikus utazás. Legalábbis ezt írják azokban a pasztellszínű, ezer filterrel, gondosan megkomponált beállításokkal ellátott közösségi média posztokban.
A modern társkeresés pont olyan, mint egy elaknásított mezőn sétálni, bekötött szemmel, miközben valaki a háttérből a Benny Hill főcímzenéjét játssza hegedűn.
Gábor a kanapén ült, és éppen élete egyik legnyugodtabb, legszentebb pillanatát élvezte. Szombat reggel volt, az a fajta lusta, nyújtózkodós hétvégi reggel, amikor a napfény még csak erőtlenül, szinte bocsánatkérően kúszik be a nappali ablakán, és a világ még nem követel az embertől semmit.
Sokan hisznek a szerelem első látásra intézményében. Abban a bizonyos, megmagyarázhatatlan szikrában, amely két idegen között pattan ki egy teljesen átlagos, eseménytelen kedd délutánon.
A vidéki kisboltok és zöldségesek nem csupán a mindennapi élelmiszer-beszerzés helyszínei, hanem egy sokkal fontosabb társadalmi funkciót is betöltenek: ők a helyi információs szupersztrádák fizikai csomópontjai.