A virágáruslánynak nem lehet nemet mondani
A város főtere a cukrászda előtt mindig is pezsgett. Emberek jöttek-mentek, kávéztak, süteményeztek, vagy csak élvezték a napsütést. De volt egy ember, aki mindennél jobban felkavarta az állóvizet: Lili, a virágárus lány. Lili nem csak egy egyszerű virágárus volt; ő a marketing zsenije, az alkudozás mestere, és a kifogások áttörésének bajnoka. Bűvös fonott kosara, tele illatos rózsákkal, mintha egy varázslatos kincsesláda lett volna, amiből mindig a megfelelő pillanatban bújt elő a tökéletes virág.
Lili szemei folyamatosan pásztázták a tömeget. Nemcsak embereket látott, hanem potenciális rózsavásárlókat. Egy Meglátott egy karikagyűrűs férfit, akinek a szemében bűntudat csillant? "Uram, egy békítő rózsa elengedhetetlen egy ilyen nehéz időszakban. Mutassa meg neki, hogy még mindig törődik vele!" Egy ideges, egyetemista fiút, aki a randira igyekezett? "Hé, fiatalúr! Ez a rózsa a bátorság jele. Ha egy ilyen gyönyörű virággal a kezedben lépsz oda hozzá, biztosan elolvad!"
Épp egy mogorva üzletemberrel végzett, aki egy fél tucat "bocsánatkérő" rózsát vásárolt, miután Lili zseniálisan rájátszott arra, hogy a férfi arckifejezése alapján valószínűleg elfelejtette a házassági évfordulójukat (pedig csak a tőzsde esése miatt volt savanyú). Szandra mosolygott, az üzlet pörgött.
Aztán egy luxusautó parkolt le a cukrászda előtt. Nem csak tiszta volt, de olyan makulátlanul ragyogott, mintha az imént gördült volna le a gyártósorról. A volán mögül egy elegáns, idősebb úr szállt ki. Lili szemei felcsillantak. Megérezte a kihívás illatát. Ez nem egy bűntudatos férj. Ez nem egy veszekedő szerelmes. Ez... egy komoly célpont volt. "Ez a férfi az évszázad üzlete!" - gondolta. Megigazította a haját, és a kosarával a kezében megindult felé. Míg az úr bezárta az autót, Lili már ott is termett mellette. Egyetlen mélyvörös, tökéletes rózsát húzott elő a kosárból, és meglepő magabiztossággal az úr felé nyújtotta. A férfi megállt, enyhén összevont szemöldökkel nézett rá.
Szandra egy másodpercig sem habozott. Ragyogó mosollyal nézett az úr szemébe, és megkezdte a támadást.
- Uram, lepje meg a feleségét, vigyen neki egy szép rózsát!
Az úr arca egy pillanatra megenyhült. Talán az őszinteség tetszett neki, talán a lány pimaszsága. Enyhén megrázta a fejét, és egy udvarias, de határozott mosollyal válaszolt.
- Köszönöm, de nincs feleségem!
Lili a másodperc tört része alatt elemezte a helyzetet. Nincs felesége. Nem válás, nem özvegység, csak nincs felesége. Ez egy hatalmas piaci rés! Ez az ember nem nem szereti a virágot, csak nincs kinek adnia. Tehát az értékesítési célt meg kell változtatni: ő magának kell megvennie a rózsát!
Lili nem hátrált meg. A mosolya csak még szélesebbre és egy kicsit pajkosabbra fordult. Felhúzta az egyik szemöldökét, és egy teátrális gesztussal a kosarára mutatott.
- Egy ilyen sármos pasi, aki nőtlen? - kérdezte ál-meglepődéssel. - Akkor mi lenne, ha...
Itt egy pillanatra szünetet tartott, hogy fokozza a hatást, majd a szemébe nézett.
- ...akkor mi lenne, ha azért venne egy rózsát, hogy megünnepelje, mennyire szerencsés?
Az úr elnevette magát. Nem egy udvarias kuncogás volt, hanem egy őszinte, szívből jövő nevetés.
- Elképesztő maga, kisasszony! - mondta, még mindig nevetve. - El kell ismernem, a duma zseniális.
- Ebben van valami! - mondta, és a pénztárcájához nyúlt. - Adjon egyet! Ünnepeljük meg a szerencsémet!
