A riporter hölgy ellátogatott vidékre interjút készíteni

Közzétéve: 2026-10-06 | 3 perc olvasás
Történetek

Mint a Pesti Friss feltörekvő riportere, megszoktam a beton és a "latte avokádó" illatát. Ám a szerkesztőmnek más tervei voltak: egy mélyinterjú a vidéki élet titkairól.

- Menj el Alsó-Tarkahátra, Emese! Tudd meg, miért boldogok az emberek, ahol a térerő is csak vendég!

Így hát felpakoltam a laptopomat, a kamerát, és egy jó nagy adag elszántságot, amiről kiderült, hogy tiszavirág-életű lesz a poros utakon. A GPS feladta a harcot a falu határában, de a jó öreg Alsó-Tarkahát-tábla legalább megvolt.

Megérkeztem. Alsó-Tarkahát nem lüktetett. Alsó-Tarkahát... hát, létezett. Olyan volt, mint egy időkapszula, amit valaki elásott 1974-ben, és most került elő. A levegőnek sajátos aromája volt: a friss levegő, a trágya, és a frissen kaszált fű illata keveredett.

Kezdő riporterként az első szabály, amit megtanultam: keress egy idős embert, aki úgy néz ki, mint egy helyi próféta. Így találtam rá Pista bácsira. Pista bácsi egy régi, vályogfalú ház tornácán ült egy lócán, egy fekete macska társaságában. Fején az elmaradhatatlan kerekded sapka, arcát pedig az idő olyan gondossággal barázdálta, mintha egy barokk kőfaragó élete főművét készítette volna el rajta.

Felszereltem a mikrofont, a kamerát, és megpróbáltam a legprofibb "belvárosi tényfeltáró" arcomat felvenni. A macska mély megvetéssel mért végig, de Pista bácsi csak mosolygott, egy olyan mosollyal, ami egyszerre volt barátságos és olyan, mintha épp egy olyan viccen gondolkodna, amit én sosem fogok megérteni.

— Jó napot kívánok, Pista bácsi! — kezdtem, a hangom egy oktávval magasabban csengve, mint szándékoztam. — A TV-től jöttem. Egy riportot készítünk a vidéki életről. Megenged egy-két kérdést?

Pista bácsi megrántotta a vállát. — Há’, kérdezz, lányom. Úgyse csinálok semmit. A kutyát se érdekli a véleményem.

Elkezdtem a standard kérdésekkel a mezőgazdaságról, a tél nehézségeiről, és a közösségről. Pista bácsi rövid, de frappáns válaszokat adott. Végül elérkeztem az egészségügyi részhez, ami a "mélyinterjú" gerincét kellett volna, hogy képezze. Elővettem a legszigorúbb városi egészségtudatosságomat.

– Pista bácsi – kezdtem, miközben a mikrofont közelebb toltam hozzá – , ön világéletében szalonnát, kolbászt és zsíros kenyeret evett. Soha nem félt a magas koleszterintől?

Pista bácsi meglepően nyugodtan válaszolt. A szeme megcsillant.

– Nem féltem én, mert minden étkezés előtt iszok egy kupicával.

Az orvostudományi ismeretei nem emlékeztek ilyen kezelésre. Kupica? Kupica mit? – Az jó a magas koleszterin ellen? – kérdeztem, nem kicsit szkeptikusan.

Pista bácsi mélyen a szemembe nézett, és a mosolya egy pillanatra elkomolyodott, mintha egy ősi, titkos bölcsességet készülne átadni. De a szeme sarkában az a bizonyos huncut fény még mindig ott vibrált. A macska megállt a mosakodásban, és úgy tűnt, ő is várja a választ.

Pista bácsi megrántotta a vállát, és az arca végül megadta magát a teljes, nyílt nevetésnek. A hangja olyan volt, mint a pattogó tűzifa.

- Az ellen nem, de a félelem ellen nagyszerű.

Én csak álltam ott, a mikrofonnal a kezemben, a belvárosi okosságaimmal és a zsírégető elméleteimmel együtt, és éreztem, ahogy az egész riport koncepciója összeomlik, mint egy rosszul felépített vályogfal. Pista bácsi meg elköszönt az élet nagy igazságával a zsebében, egy kupica félelem-elleni csodaszerrel a hasában, és boldog volt.

További cikkeink

A törzsvendég valamiért nem akart hazamenni záróra után sem
A törzsvendég valamiért nem akart hazamenni záróra után sem

Az "Arany Fácán" söröző a falu szívében pontosan úgy festett, mint bármelyik tisztességes, sokat látott vidéki kocsma egy álmos, eseménytelen őszi hétköznap estén.

A feleség fotója a tárcában, és ami a mögötte van
A feleség fotója a tárcában, és ami a mögötte van

Zsófi, a helyi szupermarket hármas kasszájának koronázatlan királynője, egy megveszekedett, javíthatatlan romantikus volt.

A házaspár, akiknek állati jó a házasságuk
A házaspár, akiknek állati jó a házasságuk

Dr. Bánki Klára, a Rózsadomb egyik legkeresettebb, és ehhez mérten legdrágább pszichiátere úgy hitte, a huszonöt éves praxisa alatt már mindent látott.

Az anya elvesztette a logikai párbajt az öt éves kislányával szemben
Az anya elvesztette a logikai párbajt az öt éves kislányával szemben

A szülőség egy csodálatos, misztikus utazás. Legalábbis ezt írják azokban a pasztellszínű, ezer filterrel, gondosan megkomponált beállításokkal ellátott közösségi média posztokban.

Az anya-lánya összecsapásban a gyereké lett az utolsó szó
Az anya-lánya összecsapásban a gyereké lett az utolsó szó

A szülői lét egyik legmisztikusabb, egyben leginkább idegőrlő szakasza az, amikor a gyermekünk, akit nem is olyan régen még mi tanítottunk meg arra, hogy a kocka a szögletes lyukba, a gömb pedig a kerek lyukba való, hirtelen átalakul egy autonóm, öntörvényű, biológiailag és logikailag is megmagyarázhatatlan lénnyé: egy tinédzserré.

Nem ilyen életvezetési tanácsra számított a fiatal újságíró
Nem ilyen életvezetési tanácsra számított a fiatal újságíró

Vivien, a "Trendi Életmód Magazin" legfiatalabb és legambiciózusabb újságírója úgy érezte, élete nagy áttörése előtt áll.