Horgász a pácban

Közzétéve: 2026-07-07 | 4 perc olvasás
Történetek

Lali úgy vágta be maga mögött az előszoba ajtaját, mint egy fáradt, de dicsőséges hadvezér, aki épp most igázta le a zord és könyörtelen vadont. A rajta lévő húsz zsebes, terepszínű horgászmellényben több volt a karabiner, az iránytű és a bontatlan svájci bicska, mint egy átlagos hegymászó bázistáborban. Kezében olyan profi karbonbotokat szorongatott, amik eddig legfeljebb a horgászbolt neonfényét látták, igazi folyóvizet soha. Az egyiken még a vonalkód is fityegett, de azt gondosan a tenyerébe rejtette.

Arcára mesterien rákente a "kemény férfimunka" meggyötört, de büszke fáradtságát. Ahogy belépett, enyhén húzta a bal lábát – mintha egy hősies küzdelem során rándult volna meg –, és ügyelt rá, hogy a sarki kocsma melletti pocsolyából gyűjtött sár jól láthatóan rászáradjon a vadonatúj, vízálló túrabakancsára. Biztos, ami biztos.

A felesége, Kinga a folyosó végén állt. Lazán a komódnak támaszkodott, kezében egy bögre teával, és olyan higgadt, metsző tekintettel mérte végig a férjét, ami egy sokat látott bombaszakértőnek vagy egy repülőtéri vámtisztnek is dicséretére vált volna. Nem volt rajta sem mosoly, sem harag, csak a puszta, analitikus figyelem.

– Hú, szívem, micsoda küzdelem volt! – fújtatott Lali, miközben teátrális sóhajjal letette a horgászládát a szőnyeg mellé. – Ha tudnád, min mentünk keresztül... A természet lágy öle, a vérszívó szúnyoghadak, a puszta túlélés! De megérte, minden perce megérte.

Kinga némán kortyolt egyet a teájából. Lali érezte, hogy a csend kezdi nyomni a vállát, így rátett még egy lapáttal:

– Tibcsivel úgy fogtuk a pontyokat, mint a gép. A nap égette a bőrünket, de mi csak álltuk a sarat! Majdnem be is húzott egy kapitális harcsa... esküszöm, akkora volt, mint egy tengeralattjáró! Ketten kellett tartanunk a botot a parton, a damil meg csak úgy visított!

Kinga továbbra sem szólt, csak a bal szemöldöke kúszott feljebb egyetlen, alig észrevehető apró millimétert. Lali orrát hirtelen megcsapta a saját, friss, drága aftershave-jének illatának és a jellegzetes kocsmaszag keveréke, ami nyomokban sem emlékeztetett a Duna-part iszapjára. Úgy érezte, a gondosan felépített alibi talán egy picit meginog. Úgy döntött, a legjobb védekezés a gyanútlan, támadó jellegű érdeklődés. Gondolta, bedob egy ártatlan kérdést, hogy elterelje a figyelmet a hűtőtáskában elterelje a figyelmet a hűtőtáskájában lapuló, fagyasztott, vonalkódos szupermarketes hekkről.

– Na és itthon? Történt valami a hétvégén, amíg Tibcsivel elvonultunk egy kicsit horgászni? Tudod, csak hogy kiszellőztessük a fejünket.

Kinga hangja sima volt, mint a tükörjég a tavon, mielőtt recsegve beszakad a gyanútlan korcsolyázó alatt:

– Semmi különös. Csak Tibcsi felesége, a Zsuzsi telefonált.

Lali gyomra egy pillanatra liftezni kezdett. Egy láthatatlan jégkéz markolta meg a torkát, de rutinos „túlélőként” próbálta tartani a pókerarcot.

– Igen? – préselte ki magából egy erőltetett, laza mosollyal. – És mit akart?

Kinga ajka halvány, szánakozó, mégis diadalmas mosolyra húzódott. Letette a teásbögrét a komódra, majd kimérten, minden szót alaposan megnyomva ledobta a taktikai atomot:

– Csak elmondta, hogy a drága férje, a te harcostársad... már egy hete kórházban fekszik, mert múlt kedden elesett az elektromos rollerrel és szilánkosra törte a bokáját.

Az előszobában hirtelen olyan sűrű, néma csend lett, hogy szinte hallani lehetett, ahogy Lali agyában csikorogva, füstölve leállnak a fogaskerekek.

A képzeletbeli kapitális harcsa, a férfias küzdelem az elemekkel és a gondosan, hetekig megkoreografált kártyapartis alibi egyetlen pillanat alatt porladt finom hamuvá a vasárnap esti levegőben. Lali pislogott egyet. Aztán még egyet. Szemei enyhén kidülledtek, miközben kétségbeesetten próbálta felmérni, hogy létezik-e az univerzumban olyan kvantumfizikai anomália, vagy párhuzamos idősík, amelyben Tibcsi egyszerre fekszik nyakig gipszben a traumatológián, és tekeri izzadva a damilt a Duna-parton.

Egy örökkévalóságnak tűnő másodperc telt el.

– Hát... – nyelt egy hatalmasat Lali. A hangja úgy szólt, mintha smirglipapíron csúszott volna végig. Az egyik méregdrága, érintetlen horgászbot lassan, megadón kicsúszott az izzadó tenyeréből, és tompa puffanással landolt a padlón.

Felnézett a feleségére, belevillantotta a legártatlanabb kisfiús nézését, és megpróbálta a lehetetlent:

– Tudod... tudod, hogy a Tibcsi milyen. Ő egy... igazi harcos. Egy spártai. Begipszelt lábbal is... mankóval... kijött a kórházból az éjszaka közepén. Csak azért, hogy fogja nekem a szákot a sötétben. Ilyen egy igaz barát, Kinga. Ezt te nem értheted.

További cikkeink

A törzsvendég valamiért nem akart hazamenni záróra után sem
A törzsvendég valamiért nem akart hazamenni záróra után sem

Az "Arany Fácán" söröző a falu szívében pontosan úgy festett, mint bármelyik tisztességes, sokat látott vidéki kocsma egy álmos, eseménytelen őszi hétköznap estén.

Az anya-lánya összecsapásban a gyereké lett az utolsó szó
Az anya-lánya összecsapásban a gyereké lett az utolsó szó

A szülői lét egyik legmisztikusabb, egyben leginkább idegőrlő szakasza az, amikor a gyermekünk, akit nem is olyan régen még mi tanítottunk meg arra, hogy a kocka a szögletes lyukba, a gömb pedig a kerek lyukba való, hirtelen átalakul egy autonóm, öntörvényű, biológiailag és logikailag is megmagyarázhatatlan lénnyé: egy tinédzserré.

A feleség fotója a tárcában, és ami a mögötte van
A feleség fotója a tárcában, és ami a mögötte van

Zsófi, a helyi szupermarket hármas kasszájának koronázatlan királynője, egy megveszekedett, javíthatatlan romantikus volt.

Az anya elvesztette a logikai párbajt az öt éves kislányával szemben
Az anya elvesztette a logikai párbajt az öt éves kislányával szemben

A szülőség egy csodálatos, misztikus utazás. Legalábbis ezt írják azokban a pasztellszínű, ezer filterrel, gondosan megkomponált beállításokkal ellátott közösségi média posztokban.

A házaspár, akiknek állati jó a házasságuk
A házaspár, akiknek állati jó a házasságuk

Dr. Bánki Klára, a Rózsadomb egyik legkeresettebb, és ehhez mérten legdrágább pszichiátere úgy hitte, a huszonöt éves praxisa alatt már mindent látott.

Nem ilyen életvezetési tanácsra számított a fiatal újságíró
Nem ilyen életvezetési tanácsra számított a fiatal újságíró

Vivien, a "Trendi Életmód Magazin" legfiatalabb és legambiciózusabb újságírója úgy érezte, élete nagy áttörése előtt áll.