Deutsch Tamás, a keresztény-konzervatív jobboldal szellemi és erkölcsi világítótornya kemény üzenetet címzett a tiszásoknak
Ismét bebizonyosodott, hogy a hazai politikai diskurzus nem csupán a hétköznapi sárdobálás szintjén mozog, hanem időről időre felülemelkedik, és egyenesen a klasszikus görög drámák, vagy a legfinomabb 19. századi esszéirodalom magasságaiba tör. Ki más is lehetne ennek a szellemi felemelkedésnek az élharcosa, mint a polgári jóízlés, az európai finomság és a keresztény konzervatív értékrend gránitszilárdságú oszlopa: Deutsch Tamás.
A brüsszeli csatamezők sokat látott veteránja ezúttal a közösségi médiában bontotta ki a retorikai vitorlákat, hogy egy olyan üzenettel bombázza le a Tisza pártot, amelyet valószínűleg még évtizedek múlva is tanítani fognak a kommunikáció szakos egyetemistáknak.
Íme a kortárs magyar politikai haiku, egyenesen a mester tollából:
A műelemzés: Hemingway is megnyalná mind a tíz ujját
Bontsuk darabokra ezt a mesterművet, hogy a maga teljességében élvezhessük az intellektuális mélységet!
A természeti felütés („Árad.”): Rövid. Tömör. Drámai. Deutsch nem pazarolja a karaktereket holmi felesleges írásjelekre vagy bővített mondatokra. A szó egyszerre nosztalgikus visszaemlékezés az immár kormánypárti Tisza győztes szlogenjére, és finom, beletörődő utalás arra, hogy a víz bizony már rég átcsapott a Karmelita küszöbén, és elvitte a bútorokat. Zseniális minimalizmus.
A számmisztika („141-en vagytok.”): A szerző itt precíz parlamenti matematikai elemzést ad. Megszámolta. Bizony, az ott a kormánypárti Tisza-frakció. A tények makacs dolgok, de a friss ellenzéki létbe pottyant Deutsch Tamás bátran belenéz a zord valóság szemébe. Nem 140, nem 142. Száznegyvenegy. A matematika a tudományok királynője, a parlamenti patkó ellenzéki oldaláról pedig most ez a kristálytiszta felismerés ragyog ránk.
A gasztro-enterológiai látlelet („És továbbra is súlyosan be vagytok szarva Orbán Viktortól.”): Itt érünk el a mű csúcspontjához, a vereség utáni keresztény konzervatív narratíva esszenciájához. A szerző elegánsan, a vasárnapi húsleves mellett is bátran idézhető, cizellált szófordulattal írja le az újdonsült kormánypárt vélelmezett pszichoszomatikus állapotát. Nincs itt semmi vulgaritás, kérem szépen! Bár a Tisza a földbe döngölte a NER-t, Deutsch mester szerint 141 mandátummal a hátuk mögött is az immár ellenzéki vezérré avanzsált ex-miniszterelnöktől rettegnek. Ez az igazi politikai Jedi-elmetrükk, egyenesen a polgári szalonok nyelvezetén!
A motivációs imperativus („Ne féljetek! És kormányozzatok!”): Itt a szerző váratlan huszárvágással lép ki a megvert politikai ellenfél szerepéből, és egyenesen a magyar közélet Tony Robbinsává avanzsál. Milyen csodálatos pálfordulás! A friss ellenzéki létből fakadó bölcsesség úgy árad a szavaiból, mint egy spirituális életvezetési tanácsadóéból. Deutsch Tamás – mint egy türelmetlen, de valahol mélyen gondoskodó após az anyósülésen – a kispadról ordítja az államháztartás volánjánál ülő új sofőrnek, hogy „Nyomjad már neki, ne remegjen a lábad a kuplungon!” Nincs itt semmi sértődöttség a 16 évnyi teljhatalom elvesztése miatt, pusztán a tiszta, altruista aggodalom: ha már a Tiszánál van a karmesteri pálca, legyenek szívesek végre zenélni, és ne az ex-miniszterelnök árnyékától rettegni. Paulo Coelho is megemelné a kalapját ez előtt a mesterien tömör politikai coaching előtt.
A zárszó („Ennyi.”): A magyar politikai tér ellenzéki mic dropja. Nincs helye vitának, nincs apelláta. A kinyilatkoztatás a partvonalról is megtörtént.
