A Tinder randi, ami a vártnál sokkal hamarabb véget ért

Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor Kinga előző nap azzal hívott fel, hogy a legújabb Tinder-lovagja "régimódi úriemberként" jellemezte magát a profilján. Tudjuk, mit jelent ez a valóságban. Általában olyasvalakit, aki szerint a nő helye a konyhában van, és az ő kizárólagos dolga a meleg vacsora feltálalása. Az elmúlt fél évünk felért egy szociológiai kísérlettel a modern társkeresés poklában.

Ott volt például a múlt havi versenyző, a "Kripto Krisztián", aki a romantikus vacsora alatt egy iPadet nyomott Kinga arcába, és két órán keresztül magyarázta egy villogó grafikonon, hogy miért a Dogecoin a jövő, majd teljesen komolyan megkérdezte, felezhetik-e a számlát Bitcoinban. Aztán jött "Spiri Szili", aki már az első tíz percben kirakta a nagymamája tarot kártyáit a kávézó asztalára, és közölte Kingával, hogy az aurája alapján előző életében egy frusztrált tengerimalac volt, aki nem tudta feldolgozni a traumáit. De az abszolút mélypont eddig az a srác volt, aki a randi közepén kezdett el egykezes fekvőtámaszokat nyomni az étterem teraszán.

Ezek után nem csoda, hogy a rejtélyes idegen, akinek a képei gyanúsan homályosak voltak, de cserébe nagyon költőien írt a klasszikus értékekről, a lovagiasságról és az igaz szerelemről, igazi felüdülésnek tűnt.

Emlékszem, órákig tartott a felkészülés. Végigtúrtuk a gardróbját, hogy megtaláljuk a tökéletes szettet. Végül a vörös, testhezálló ruha mellett döntöttünk, én pedig a kanapéról vezényeltem a sminkelést. Biztattam, hogy adjon neki egy esélyt, hátha végre ő lesz a kivétel.

Este azért vártam a szokásos, mosdóból küldött "ments ki, borzalmas" sms-t, de semmi. Némaság. Már majdnem bekapcsoltam a telefonkövetőt, felkészülve egy mentőakcióra, de aztán reggel végre megjelent a nappalimban.

Kipréseltem a kávéfőzőből a dupla adag eszpresszót, és leültünk a kanapéra. Én kényelmes otthoni szettben, ő meg úgy festett, mint aki túlélte a történelem egy sötét fejezetét. Kinga csak bámult maga elé, azzal a tipikus, ezer mérföldes tekintettel, amit kizárólag a modern online társkeresés képes előidézni. A kávésbögréjét úgy szorongatta, mintha az lenne az utolsó mentőöv a viharos tengeren. Én pedig egyszerűen nem bírtam tovább magamban tartani a feszültséget.

Széles mosollyal, a legvidámabb, leglelkesebb hangomat elővéve fordultam felé:
– És milyen volt a tegnap esti Tinder randid?

Kinga lassan felém fordította a fejét. A szemeiben a világ összes csalódottsága sűrűsödött össze, majd egy drámai, mély sóhaj kíséretében kifakadt:
– Katasztrófa! Egy 50 éves Mercedesszel jött el a megbeszélt találkahelyre.

Pislogtam párat. Őszintén szólva, hirtelen nem értettem a problémát. Egy veterán autó? Az kifejezetten stílusos! Elképzeltem egy gyönyörűen karbantartott, krómozott csodát, a régi bőrülések illatát. Mi lehet ezzel a gond? Kíváncsian és mosolyogva dőltem közelebb.

– És ez miért akkora baj? – kérdeztem, tényleg naivan, semennyire sem értve a probléámáját.

Kinga fásultan belekortyolt a kávéjába, majd teljesen rezzenéstelen arccal a szemembe nézett, és csak annyit mondott:
– Csupán csak azért, mert ő volt az autó első tulaja...