Pista bácsi az édes és ragacsos mennyország kapujában
Pista bácsi és Mariska néni takaros, muskátlis ablakú háza sosem volt csendes: a falakat vastagon átitatta a kávéillat és a barátságos, évtizedes rutinból fakadó zsörtölődés. Negyven évnyi házasság nem múlt el nyomtalanul felettük: úgy ismerték egymás minden rezdülését, sóhaját és felhúzott szemöldökét, mint a saját tenyerüket. Bár a hajuk megőszült, a szikra és a cinkos, csipkelődő humor még az évtizedek múltán sem halványult el köztük.
Pista bácsi édesség iránti rajongása egyenesen legendás volt a faluban. A helyiek úgy tartották, ha tehette volna, még a vasárnapi marhapörköltet is porcukorral hinti meg. Az öregúr valóságos mesterbűnözővé képezte ki magát, ha édességcsempészetről volt szó. A nappaliban álló, nehéz tölgyfa sublótfiók legmélyén, a vasalt zsebkendők alatt mindig lapult egy kis dugi-drazsé. A kerti fészerben pedig, egy rozsdás, már rég kiürült festékesdobozban dupla csokis kekszek várták a nehéz, cukormentes időket.
Mariska néni azonban – miután a fodrásznál beleolvasott egy modern életmódmagazinba – szent küldetésének érezte, hogy az ura megérje a századik életévét, méghozzá makkegészségesen.
– Pistám, a sárgarépa a barátod, nem a konyakmeggy! – hajtogatta nap mint nap pörölycsapásszerű következetességgel, miközben fáradhatatlanul tálalta fel az párolt zöldségeket, a kölest és a cukormentes zabkását, Pista bácsi őszinte, mélyről fakadó bánatára.
Egy borongós, esős nyári napon, amikor a sár és a zuhogó zápor megakadályozta az öreget abban, hogy késő estig a szőlőben munkálkodjon, Pista bácsi már kora délután kényelmesen elhelyezkedett a hálószobában. A vastag, libatollas dunyhák óceánjába süllyedve nézte a tévét, de a figyelme elkalandozott. Épp egy bonyolult haditervet dolgozott ki a fejében: hogyan osonhatna ki a konyhába a recsegő padlódeszkák kikerülésével egy árva kockacukorért, amikor hirtelen lenyomódott a kilincs.
Mariska néni lépett be a szobába, de kivételesen nem a megszokott, gyanúsan mocsárszínű, keserű gyógyteát hozta. A kezében egy gigantikus, szivárványszínű, igazi búcsús spirál-nyalóka ékeskedett. Akkora volt, mint egy kistrakor dísztárcsája, és úgy csillogott a félhomályban, mint valami cukormázas délibáb.
Pista bácsinak egyből felcsillant a szeme, még a lélegzete is elállt a meglepetéstől. Azt hitte, káprázik a szeme, vagy már a mennyország kapujában jár. Talán Mariska néni végre megenyhült? Vagy ez a mennyei jutalom az ebédre kapott, gyanúsan zöld spenótfőzelék hősies, zokszó nélküli elfogyasztásáért?
Gondolkodás nélkül, remegő kézzel nyúlt az édességért. Mariska néni szó nélkül, egy sokatmondó, lágy mosollyal nyomta a kezébe a fa pálcikát. Pista bácsi azonnal nekilátott. Úgy cuppogott, mint egy kisgyerek karácsony reggelén. Az édes, ragacsos, epres-málnás íz teljesen elvarázsolta; a mennyekben érezte magát.
– Ízlik a nyalóka, apjuk? – kérdezte Mariska néni lágyan, miközben az arcán egy tökéletesen ártatlan, már-már angyalian ragyogó mosoly játszott.
– De még mennyire! – hümmögött Pista bácsi behunyt szemmel, a boldogságtól megrészegülve nyalogatva a hatalmas édességet. Sűrű, ősz harcsabajszát ekkorra már alaposan összekente a ragacsos, piros cukormázzal. – Ilyen finomat tegnapelőtt ettem utoljára... álmomban!
Mariska néni lassan, elégedetten bólintott. Tekintete a szoba sarka felé siklott, a fonott kosárra, ahol Bodri, a hurkatestű, lógó fülű tacskójuk békésen szuszogott a rongyain.
– Na ugye! – felelte édes, csilingelő hangon, miközben a hangjában megcsillant valami hamiskás él. – Akkor igazán nem értem, hogy a kutya meg miért köpte ki az imént?!
Pista bácsi keze a másodperc törtrésze alatt megdermedt a levegőben. A cuppogás abbamaradt. Lassan, gépiesen, tágra nyílt szemekkel kinyitotta a szemét, és a sarokba nézett. Bodri a kosarából felnézve megvakkantotta a fülét, meglapult, és egy határozottan bűntudatos, gyanúsan nyálas pofával pislogott vissza imádott gazdájára, miközben rózsaszín nyelvével megnyalta az orra hegyét.
Mariska néni pedig halkan, győzedelmesen kuncogva az oldalára fordult, és egy határozott mozdulattal lekapcsolta az éjjeliszekrényen a lámpát.
