Az őszinte szerelem és más befektetési stratégiák
Kevin hetek óta készült erre a pillanatra. A fürdőszobatükör előtt órákon át gyakorolta a "mélységesen őszinte, anyagi javakon felülemelkedő, tiszta lelkű fiatalember" nézését. Ez nem volt egyszerű feladat, tekintve, hogy a bankszámlája épp olyan üres volt, mint a hűtője, az ingét pedig a hitelkártyája utolsó megmaradt keretéből vette. Ezt a tekintetet úgy kellett beállítani, hogy pont a megfelelő arányban sugározzon alázatot és megingathatatlan férfiasságot. A világoskék ingét élére vasalta, haját úgy lőtte be, hogy úgy tűnjön, mintha csak a tengerparti szél borzolta volna össze egy jótékonysági vitorlásverseny után.
Ma volt a napja, hogy szintet lépjen az életben.
A helyszín nem is lehetett volna tökéletesebb: a város legbefolyásosabb milliárdosának, Kőgazdag Károlynak a nyári rezidenciája. A birtok olyan volt, mintha egy hollywoodi díszlettervező kapott volna egy végtelen keretösszegű hitelkártyát. A fű zöldebb volt, mint a Windows XP háttérképen, a medence vizében pálmafák tükröződtek, a pincérek pedig halk hárfaszó kíséretében hordták körbe az ezüsttálcákat. A vendégeknek apró, ehető aranypelyhekkel megszórt lazackrémet szolgáltak fel apró pálcikákon, amit a bátrabbak méregdrága, évjáratos pezsgővel öblíthettek le.
Károly, a családfő, épp a medence partján állt, és a távolba – vagy talán a legújabb svájci bankszámlája felé – meredt. Mögötte, egy kerti asztalnál a három lánya ült. A lányok mintha egy Instagram-filterből léptek volna ki: tökéletes nyári ruhák, hibátlan smink, csilingelő nevetés, miközben hűtött epres italokat szürcsölgettek.
Kevin tudta, hogy most vagy soha. Megigazította az ingjét, kihúzta magát, mély levegőt vett, és határozott léptekkel megindult a milliárdos felé. Fejben újra átpörgette a monológot. Csak semmi izzadás, Kevin. Te a szerelemért vagy itt. A tiszta, mindent elsöprő szerelemért.
Odament Károlyhoz, diszkréten megköszörülte a torkát, és felvette a tükör előtt tökéletesített "becsületes ember" arckifejezést. Kezét illedelmesen összekulcsolta, egyenesen a jövendőbeli apósa szemébe nézett, és a lehető legőszintébb, legmeggyőzőbb hangján belekezdett a nagy vallomásba, majd pedig a végén kibökte a lényeget:
– Higgye el uram, engem nem a pénz érdekel! Szeretem a lányát, és meg akarom kérni a kezét.
A szavak gyönyörűen csengtek. Volt bennük tartás, romantika, egy csipetnyi dráma. Kevin egy pillanatra még a saját könnyeitől is meghatódott. Úgy érezte, Leonardo DiCaprio sem csinálhatta volna jobban. Szinte már látta is maga előtt a magánrepülőt, amit majd nászajándékba kapnak.
Károly lassan felé fordította az arcát. A tekintetében nem volt sem harag, sem meghatottság, csupán az az őszinte, praktikus érdeklődés, amivel egy cégfelvásárlási jelentést vagy egy negyedéves adóbevallást szokott átfutni. Tekintete átsiklott Kevin gondosan vasalt ingén, megállt egy mikroszekundumra a túlságosan is kifényesített cipőjén, majd visszatért az arcára. Mögöttük a három lány továbbra is vidáman cseverészett, tudomást sem véve a drámáról.
A milliárdos végül enyhe homlokráncolással, rutinszerűen visszakérdezett:
– Mit is mondtál, melyik lányomat szeretnéd feleségül venni a három közül?
Kevin Mélyen Károly szemébe nézett, arcán egy pillanatig sem rezdült meg az őszinteség maszkja, és a világ legnagyobb természetességével így felelt:
– Ne értse félre uram, de az teljesen mindegy, válasszon ön egyet!
