Veszélyes vizeken a nappaliban: a nagy hűségteszt

Vasárnap délután volt. Az a fajta álmosító, csendes és eseménytelen vasárnap, amikor az ember lánya a kanapén heverészve, lustán és céltalanul görgeti a közösségi médiát. Éppen egy cikkbe botlottam, aminek az volt a címe: "A kapuzárási pánik 5 biztos jele – Mikor cserél le a férjed egy húszévesre?”

Belenéztem a szemközti tükörbe. Na jó, a húszas éveim már egy jó ideje csak a visszapillantó tükörből integetnek, a nevetőráncaim kezdenek egyre karakteresebbé válni, és reggelente már nem úgy pattanok ki az ágyból, mint egy friss tavaszi szellő, hanem inkább úgy, mint egy rozsdásodó kempingbicikli.

Átpillantottam a kanapé végébe. Gábor, a férjem, életem értelme szokás szerint a tabletjén éppen valamilyen autós videót nézett.

Már több mint tizenhét éve vagyunk házasok. Ez idő alatt tökéletesen megtanultam, hogy a férjem szívéhez két stabil út vezet: az egyik a házi húslevesen, a másik pedig az autós kiegészítőkön keresztül. Ha a kocsinkon megjelent egy mikroszkopikus karcolás, azonnal szívritmuszavart kapott és rohant a polírozó pasztáért, bezzeg amikor tavaly levágattam a hajam vállig érőre, három nap után is csak annyit vett észre, hogy "valami más a fejemen".

Hirtelen belém bújt a kisördög. Az a fajta női kisördög, amelyik imád teljesen felesleges, hipotetikus kérdésekkel drámát generálni a tökéletes békesség kellős közepén. Csak úgy, kedvtelésből. Hogy érezzem a törődést, vagy hogy leteszteljem a reflexeit.

Letettem a telefonomat, megköszörültem a torkomat, és felvettem a legártatlanabb, "csak úgy eszembe jutott valami" arckifejezésemet.

– Gábor... – szóltam oda mézesmázos hangon.

A képernyő simogatása abbamaradt. Egy pillanatra megmerevedett, valószínűleg a hangsúlyomból rögtön érezte, hogy ez most nem az "Kérsz egy kávét" vagy a mit szeretnél enni vacsorára” típusú megszólítás. Ez csapda. Lassan letette a tabletet az ölébe, és gyanakodva rám nézett.

– Igen, szívem?

Vettem egy mély levegőt, bevetettem a legszomorúbb őzikeszem-nézésemet, és bedobtam egy klasszikus, minden férfit megizzasztó tesztkérdést:

– Drágám, képes lennél elhagyni engem egy fiatalabb nőért?

Láttam az arcán a hatalmas megkönnyebbülést. Az ilyen típusú kérdéseket már jól ismerte! Erre megvolt a betanult, hibátlan férj-válasz az agya megfelelő rekeszében. Kihúzta magát, a hangjába pedig pontosan annyi őszinte felháborodást és romantikus hűséget vegyített, amennyit csak egy tizenhét éve házasságban élő férfi tud.

– Dehogyis! Már a feltételezés is sértő!

Mosolyogtam. Jó válasz. Csillagos ötös, jár a buksisimi. De vajon mennyire szilárd ez a hűség valójában? Ha már egyszer sikeresen elvontam a figyelmét a tabletről, gondoltam, emeljük a tétet. Végül is ő egy menthetetlenül autómániás férfi. Mi az ő igazi, legfájóbb gyengéje?

Ránéztem, a szemem sarkából az ölében pihenő, világító tabletre pislogtam, majd teljesen ártatlan arccal folytattam a vallatást:

– És egy vadiúj autóért?

Gábor arca abban a másodpercben megváltozott. Az előbbi magabiztos, sértett és hűséges lovag maszkja egy pillanat alatt szertefoszlott. Felvonta a szemöldökét, homloka ráncba szaladt, a tekintete pedig a semmibe révedt, ahogy az agya láthatóan azonnal elkezdett komoly matematikai, logikai és morális műveleteket végezni. Felemelte a kezét, mintha magyarázni akarna valamit, egyenesen a szemembe nézett, és a világ legnagyobb komolyságával így szólt:

– Hát ez nagyon buta kérdés! Hogy kérdezhetsz ilyet?! Legalább márkát és típust mondj!