Jóslás magasfokon némi feláras extra szolgáltatással

A Gelato Paradiso terasza azon a kedd délutánon pontosan olyan volt, amilyennek egy nyár végi, pletykálkodós kávézás helyszínének lennie kell. A napfény kellemesen melegített, a háttérben halkan szólt valami olasz sláger, a pisztáciafagyi pedig olyan sűrű és zöld volt, hogy a látványától is megemelkedett az ember endorfinszintje.

Szilvi a napszemüvegét a fejére tolva kavargatta az olvadozó pisztáciáját. Az arcán az a fajta mély, filozofikus üresség ült, ami általában vagy egy nagyon rossz Tinder-randi, vagy egy irreálisan magas villanyszámla után szokott jelentkezni.

Vele szemben Kinga ült, aki épp egy epres-tejszínhabos kehelyben próbált rendet tenni. Kinga volt az a típusú barátnő, aki a csillagjegyekre fogta, ha odaégette a pirítóst ("Bocs, a Kos telihold miatt túl sok a tűzenergiám"), és aki szerint egy maréknyi hegyikristály a zsebében megoldja a munkahelyi feszültséget.

Szilvi hetek óta egy kisebb életközépi válsággal küzdött. Nem tudta, felmondjon-e a munkahelyén, fogalma sem volt, hogy a fickó, akivel három hete chatel, vajon ghostolni fogja-e, és úgy általában úgy érezte, hogy az élete egy olyan IKEA bútor, amihez elvesztette az összeszerelési útmutatót. Kinga ekkor lépett a képbe a "Tökéletes Megoldással".

– Figyelj rám – mondta Kinga még múlt pénteken, csillogó szemekkel. – Van egy nő. Madame Zora. Nem olyan sarki kókler, aki üveggömbből jósol, dehogy! Ő látja a sorsfonalakat. A múltkor megmondta az unokatestvéremnek, hogy egy vizes helyen fogja megtalálni a szerelmet, és bumm, rá két napra megismerkedett egy sráccal az aquaparkban! Kicsit drága, exkluzív a kliensköre, de megéri. Menj el hozzá!

Szilvi, bár alapjáraton szkeptikus volt, a kétségbeesés és egy harmadik pohár rozé hatására végül belement. Időpontot kért, felvette a legelegánsabb ruháját, hogy komolyan vegyék a sorsfonalai, és elment.

Most pedig itt ültek a fagyizóban. Kinga már tűkön ült. Letette a kiskanalát, előredőlt, és szinte vibrált az izgalomtól, kiéhezve várta, hogy végre megkapja az ezoterikus pletyka-adagját. Várta a nagy felismeréseket, az előző életek karmikus blokkjainak feloldását, és hogy kiderüljön: Szilvi valójában egy reinkarnálódott egyiptomi hercegnő.

Szilvi lassan felnézett a kelyhéből. A tekintetében nyoma sem volt spirituális megvilágosodásnak. Inkább úgy nézett ki, mint aki most jött rá, hogy a Mikulás nemcsak hogy nem létezik, de még a pénztárcáját is lenyúlta.

– Tegnap elmentem ahhoz a jósnőhöz, akit ajánlottál – mondta Szilvi teljesen színtelen, rezignált hangon.

Kinga szeme felragyogott, a lélegzete is elállt az izgalomtól.
– És mi volt? – kérdezte fojtott hangon, várva a csodát.

Szilvi vett egy mély levegőt, a kanállal megigazított egy lecsúszni készülő pisztáciadarabot, majd egyenesen Kinga szemébe nézett.

– Elkért 100 ezret, és azt mondta, azt látja, hogy életem végéig fogok élni, de ha tovább szeretnék, még 200 ezerért elintézi.