A feleség megtalálta az okát, hogy miért nem tud aludni a férje éjjelente

Közzétéve: 2026-11-19 | 5 perc olvasás
Belföld

Kinga már a harmadik cipőbolt kirakata előtt sétált el anélkül, hogy akár csak egyetlen féloldalas pillantást vetett volna az őszi csizmakollekcióra. Ez önmagában is vészjósló jel volt, de amikor a sarki pékség frissen sült fahéjas csigájának illatára sem rezzent össze, Zsófi végképp megállapította, hogy itt komoly baj van.

A belvárosi macskaköves sétálóutca ilyenkor, csütörtök délután tele volt élettel. A kávézók teraszain még kint hagyták a kovácsoltvas székeket, a pincérek tálcákkal egyensúlyoztak a fázósan összehúzott kabátú vendégek között, a fák levelei pedig pontosan olyan aranybarnára színeződtek, amilyennek egy jó ízlésű októbernek lennie kell. Zsófi a bordó bőrdzsekije zsebébe süllyesztette a kezét, és oldalról, gyanakvóan méregette a barátnőjét.

– Rendben, most már elég a titokzatoskodásból – szólalt meg végül, miközben ügyesen kikerült egy elszabadult rolleres kamaszt. – Negyven perce sétálunk, és még egyszer sem kérdezted meg, hogy mi újság a főnökömmel, nem szidtad a közös képviselőt, és ami a legijesztőbb: tíz perce cipeled azt a papírpoharat, és még egy kortyot sem ittál a lattédból. Mi történt?

Kinga hatalmasat sóhajtott. Olyan drámai, mélyről jövő sóhaj volt ez, amilyet a kosztümös filmekben szoktak hallatni a grófnők, mielőtt elájulnak a szalonban.

– Gáborról van szó – bökte ki halkan.

Zsófi megtorpant egy pillanatra, majd gyorsan felzárkózott mellé. A szeme azonnal felcsillant az aggodalom és a barátnői detektívösztön sajátos keverékétől.

– Gábor? A te Gáborod? Aki még a fűszerpolcot is ábécésorrendbe rakta, és aki tavaly azért kért elnézést a porszívótól, mert nekiment a lábának? Mi a fene lehet Gáborral?

– Teljesen kifordult magából az utóbbi hetekben – rázta a fejét Kinga, és gondosan megigazította a vállán a táskáját. – Nem is tudom, hol kezdjem. Emlékszel, milyen volt régen? Mint egy svájci óra. Este tízkor fogmosás, tíz óra ötkor pizsama, tíz óra tízkor már olyan egyenletesen szuszogott, hogy metronómnak lehetett volna használni a Zeneakadémián. Reggel hatkor frissen, üdén kipattant az ágyból, megfőzte a kávét, és még viccelődni is volt kedve, mielőtt elindult a munkába.

– Igen, emlékszem – bólogatott Zsófi. – Néha kicsit idegesítő is volt ez a mérhetetlen kiegyensúlyozottság, de hát mindenki tudta, hogy megütötted vele a főnyereményt. És most?

– Most egy élőhalott – jelentette ki Kinga komoran. – Komolyan mondom, Zsófi, néha megijedek tőle a konyhában. Olyan sötét karikák vannak a szeme alatt, mint egy túlórázó mosómedvének. Reggelente egyetlen értelmes mondatot sem lehet kihúzni belőle, csak morog, csörömpöl a kanalakkal, és úgy issza a dupla eszpresszót, mintha ásványvíz lenne. Tegnap reggel sóval ízesítette a teáját, és csak a harmadik kortynál tűnt fel neki, hogy valami nem stimmel. Akkor sem szólt semmit, csak meredt a bögrére, mintha az személyesen elárulta volna.

Zsófi arca elkomolyodott, miközben agyában már teljes gőzzel zakatolt a diagnosztikai gépezet.

– Várj csak! Ez klasszikus kiégés – vágta rá magabiztosan. – A munkahelyén nyomasztják? Új főnököt kapott? Vagy rájött, hogy negyven felé közeledve ő igazából nem is logisztikai menedzser akar lenni, hanem kézműves kovászos pék egy toszkán dombtetőn?

– Nem, a munkahelyén minden a legnagyobb rendben – legyintett Kinga. – Múlt héten még dicséretet is kapott, sőt, emlegetett valami év végi bónuszt. És a sütéshez továbbra sem ért, múltkor a mirelit pizzát is sikerült úgy megsütnie, hogy a széle szénné égett, a közepe meg jégkocka maradt.

– Akkor kapuzárási pánik – váltott irányt azonnal Zsófi. – Figyelj rám, ez egy alattomos dolog. Nem nézeget titokban motorokat a neten? Nem akart hirtelen bőrnadrágot venni, vagy nem kezdett el gyanúsan sok időt tölteni a tükör előtt a hajvonalát méregetve?

Kinga elnevette magát, de a nevetésében volt valami furcsa, megfoghatatlan derű.

– Gábor? Ő még a biciklin is könyökvédőt hord, a bőrnadrágtól pedig valószínűleg pánikrohamot kapna. Nem, szó sincs ilyesmiről.

– Akkor viszont – Zsófi lehalkította a hangját, és közelebb hajolt, mint egy összeesküvő – valami titkos függőség. Kriptovaluta! Biztos vagyok benne! Az unokatestvérem férje pontosan ugyanígy nézett ki tavaly télen. Egész nap zombi volt, nem szólt senkihez, csak a telefonját bújta, mert valami kutyás érmébe rakta a megtakarításukat, és éjjel-nappal az árfolyamot nézte.

– Még csak a telefonját sem veszi a kezébe – rázta a fejét Kinga. – Általában a töltőn hagyja, lefordítva. Egyáltalán nem érdekli a kriptó, ő még a bankkártyás fizetésnél is gyanakodva nézi a terminált, hogy biztosan jó összeget írtak-e be.

Zsófi tanácstalanul széttárta a karját. Elhaladtak egy hangulatos kis könyvesbolt mellett, ahol a kirakatban önsegítő könyvek tornyosultak a stresszkezelésről és a pihentető alvásról. Zsófi rá is mutatott az egyikre.

– Na, akkor ez biztosan valami alvászavar lesz! Stressz, magnéziumhiány, vagy rossz a matracotok. Mondtam már neked, hogy a levendulaolaj csodákra képes? Meg a súlyozott takaró! Egyik kolléganőm esküszik rá, hogy amióta egy tíz kilós paplan alatt alszik, úgy alszik, mint a bunda. Bár mondjuk megfordulni nem tud alatta, de legalább kipihent. Meg kéne nézetni egy alvásklinikán, Kinga, mert ez nem játék! Ha egy férfi nem alszik rendesen, abból előbb-utóbb baj lesz.

Kinga lassan kortyolt egyet a már langyosra hűlt kávéjából, és ártatlan, nagy szemekkel nézett a barátnőjére.

– Ó, nem a matraccal van a baj, Zsófi. A matracunk szuper kényelmes. Meg a hálószobával sincs semmi gond.

Zsófi hirtelen megtorpant a járda közepén, ami miatt egy mögöttük sétáló idős úr kénytelen volt egy elegáns szlalommal kikerülni őket. Zsófi két kézzel elkapta Kinga könyökét, és szigorúan a szemébe nézett.

– Jó, most már tényleg ne csigázz tovább! Ha nem a munka, nem a kriptó, nem a kapuzárási pánik és nem is a matrac, akkor mégis mi a fene történik nálatok éjszakánként? Beszélj végre normálisan!

Kinga elmosolyodott, megvonta a vállát, és mintha csak a világ legtermészetesebb dolgáról számolna be, elindult tovább az utcán.

– A férjem mostanában alvás helyett kint ül a nappaliban hajnalig.

Zsófi döbbenten pislogott, és szaporán lépkedett utána.

– És mégis mit csinál egész éjszaka?!

– Csak csendben mered maga elé, és közben egyre dühösebb lesz – felelte Kinga teljes nyugalommal, miközben megigazította a fonatát.

Zsófi arca a teljes értetlenségtől eltorzult.

– És akkor miért nem fekszik le aludni inkább?

Kinga ránézett, és egy egészen halvány, huncut mosoly jelent meg a szája szegletében.

– Mert mindig megvárja, hogy hazaérjek.

További cikkeink

A nap üzlete rendőri igazoltatás során
A nap üzlete rendőri igazoltatás során

Vivien imádta a nyarat, és még jobban imádta a tűzpiros kabrióját. A jármű nem csupán egy közlekedési eszköz volt számára, hanem a gondosan felépített outfitje legfontosabb kiegészítője.

Kint és bent sem fenékig tejfel az élet
Kint és bent sem fenékig tejfel az élet

András sosem tartotta magát különösebben lázadó típusnak. Egy teljesen átlagos, negyvenes éveiben járó könyvelő volt, aki szerette a csendes hétvégéket, a meccseket a tévében, és azt az egyetlen, lyukas, de hihetetlenül kényelmes mackóalsóját, amit felesége, Kata már legalább háromszor próbált titokban kidobni.

A szomszéd kissrác figyelmét nem kerüli el semmi
A szomszéd kissrác figyelmét nem kerüli el semmi

Tibi bácsi nem volt egy paranoiás típus, legalábbis ezt mondogatta magának. De a kertvárosi idill néha gyanúsan csendes volt, és Tibi bácsi, mint a könyvelőiroda felelős munkatársa, szerette tudni, mi történik a saját házatáján, amikor ő a számok tengerében evez.

A vőlegény nemet mondott az esküvőn
A vőlegény nemet mondott az esküvőn

Sosem felejtem el Tomi és Nóri félresiklott esküvőjét. A helyszín egy festői, szabadtéri birtok volt, egyike azoknak az aprólékosan megtervezett, csodás helyeknek, ahol minden faágra tüllszalagot kötöttek.

Kiderítették, hogy mennyibe kerülhetett az új házelnöki szék, ami az ország legégetőbb problémája
Kiderítették, hogy mennyibe kerülhetett az új házelnöki szék, ami az ország legégetőbb problémája

Felejtsük el az inflációt, a gazdaságot, vagy a klímaváltozást! A frissen megalakult Országgyűlés végre megadta nekünk azt a horderejű társadalmi kérdést, ami körül valódi, vérre menő nemzeti vitát folytathatunk.

Már a vállalatoknak fáj a forint szárnyalása
Már a vállalatoknak fáj a forint szárnyalása

Túl erős a hazai fizetőeszköz a cégvezetők szerint