A lányos apák 5 gyászfázisa az első udvarló érkezésekor
Lányos apának lenni kiváltság. Ott van az a csodálatos időszak, amikor te vagy a világ közepe, a legerősebb hős, aki puszta kézzel nyitja ki a lekvárosüveget, és aki zokszó nélkül végigüli a negyvenkettedik teadélutánt is a plüssmedvékkel.
Aztán telnek az évek. A rózsaszín tüllszoknyákat felváltják a crop topok, a plüssmedvéket a folyamatosan pittyegő okostelefonok, és egy szép (vagy inkább rettegett) napon elhangzik a mondat, ami minden lányos apa gerincén végigfuttatja a hideget:
"Apu, péntek este átjönne a Kevin/Patrik/Zsombor. Csak filmezünk."
Igen, apuka. Elérkeztünk a végjátékhoz. A kislányod randizni kezdett. Lássuk, milyen fázisokon megy keresztül ilyenkor egy tisztességes, addig békésen éldegélő családfő.
1. Fázis: A tagadás
Az első reakció általában a totális hitetlenkedés. "Randizik? Hiszen még csak most vettem le a pótkereket a biciklijéről!" (Tény: az a pótkerék tíz éve került le, de az apa-időszámításban ez tegnap történt).
Ebben a fázisban az apa görcsösen kapaszkodik a "csak filmezünk" kifejezésbe, és megpróbálja elhitetni magával, hogy ez a filmművészet iránti őszinte, akadémiai érdeklődést jelenti. Teljesen meggyőzi magát, hogy a fiatalok biztosan a szoba, egymástól hermetikusan elzárt két legtávolabbi végében fognak ülni, vastag plédekbe burkolózva, és egy háromórás David Attenborough-dokumentumfilmet néznek majd a gnúk vonulásáról. A "csak" szócska pedig nyilvánvalóan azt jelenti, hogy még a popcornos tálban sem fognak összeérni az ujjaik. Semmi romantika, tisztán kultúra!
2. Fázis: A pszichológiai hadviselés
Amint fixálódik a randi időpontja, a békés családi fészek hirtelen átalakul egy Chuck Norris-film díszletévé. Az apa elkezdi tudatosan felépíteni az Elrettentő Aurát.
Hirtelen "halaszthatatlanul fontossá" válik, hogy péntek délután, pont a fiú érkezése előtt a konyhaasztalnál ülve egy fenőkővel, lassú, komótos mozdulatokkal elkezdje élezni a család legnagyobb húsvágó bárdját. A laza, tévé előtti heverészést felváltja egy egyenes hátú, feszült testtartás és egy olyan sötét, átható nézés, amivel valószínűleg betont lehetne repeszteni. A dohányzóasztalon teljesen "véletlenül" ott felejtődik egy tekercs széles szigetelőszalag, a sarokban egy kertészásó, a háttérben pedig alig hallhatóan, de fenyegetően szól A Keresztapa zenéje. Minden készen áll: a gyanútlan áldozat lépjen csak be a pszichológiai aknaföldre.
3. Fázis: A Találkozás
Péntek este. Csengő szól. Az apa felveszi a legszigorúbb tekintetét, ami valahol a Terminátor és Clint Eastwood között egyensúlyoz. Ajtót nyit, és ott áll... a Rettegett Lovag. Aki a valóságban egy 16 éves, enyhén pattanásos srác túlméretezett kapucnis pulcsiban, és úgy remeg, mint a kocsonya a centrifugában.
Az apa ekkor két dolgot tehet:
A csendes terror: Hosszú, kellemetlenül kitartott kézfogás, miközben a fiú szemébe néz, és egyetlen szót sem szól.
Az aktív vallatás: "Hány éves vagy? Tudsz bunyózni? Mik a szándékaid a lányommal? Tudod, hogyan kell olajat cserélni egy 2008-as Skoda Octavián?"
4. Fázis: A fájdalmas felismerés
Miközben a fiatalok a szobában filmeznek (az apa természetesen nyitva hagyta az ajtót, és 14 percenként bevisz nekik egy tál ropit, csak hogy ellenőrizze a tisztes távolságot), beüt a legkeményebb felismerés.
Az apa rájön, hogy ő pontosan tudja, mi jár egy ilyen korú srác fejében. Miért? Mert egykor ő is egy ilyen túlméretezett pulcsis srác volt, aki rettegett a lányos apáktól, de azért megvoltak a maga tervei. Ez az a pillanat, amikor az apuka elgondolkodik rajta, hogy mégiscsak be kéne iratkozni arra a krav-maga tanfolyamra.
5. Fázis: A beletörődés
Az este véget ér. A fiú illedelmesen elköszön, és hazamegy. A kislányod boldogan csukja be az ajtót, majd odarohan hozzád: "Ugye milyen cuki volt, apu?"
Te pedig ránézel arra a csillogó szempárra, és rájössz, hogy vesztettél. Nem azért, mert a srác olyan zseniális volt (a kézfogása határozottan erőtlen volt), hanem mert a lányod boldog. Sóhajtasz egy nagyot, elteszed a mentálisan odakészített baseball ütőt, és bólintasz.
"Igen, Kincsem. Egész elviselhető srácnak tűnik."
(De azért már felhívtad a rendőr bátyádat, hogy a tartsa a szemét a srácon. Csak a biztonság kedvéért.)
